A határátkelő vonat

2015. június 14. - ruba

   Mai bejegyzésem egy igen különleges vasútvonalról fog szólni.  A vonal érdekességét az adja, hogy 9-szer kel át a moldáv-ukrán határon. Bár nem ellenőriznek minden átkelésnél, azért így is 6 ellenőrzésen eshet át az ember, míg elér Csernyivciből Ocnitába, és mégis csak két szomszédos ország között kelt át egyikből a másikba. Felmerülhet a kérdés, hogy miért így halad a vasútvonal. Az ok egyszerű, az építés idején itt még nem húzódott államhatár, és a sokszor dimbes-dombos tájon a kacskaringós vonalvezetésre is szükség volt, az emelkedők miatt. Később, a szovjet időkben, amikor az egyes tagköztársaságok határát kijelölték, szintén nem vették figyelembe a vasútvonalat, hiszen ezek a belső határok akkoriban inkább tájékoztató jellegűek voltak, senki sem gondolta, a 40-es években, hogy 50 év múlva ezek független országok lesznek. Ezért aztán a határt is elég kacskaringósan húzták meg, a kettő hatás együtt okozza a sok átkelést.

cser-ocni.JPG

A Csernyivci-Ocnita vasút körül-belüli útvonala. Minden apró kanyarulatot nem rajzoltam rá :)

Ez egyébként nem csak itt okozott később problémát: Az Amu-Darja völgyében futó Csardzsu (ma Türkmenabat) – Dasoguz vasútvonal is hol Üzbegisztánban, hol Türkmenisztánban fut, vagy a dél-Oroszországból Kazahsztánba vezető vasút is többször vált határt, sőt Moldova déli részén is van egy ilyen vasútvonal. Ám ez a vonal nagyon rövid távon, nagyon sokszor vált országot.

22-s6301477.JPG

A vonal egy részlete.

  A teljes út Csernyivciből Ocnitába kb. 160km, amit a vonatok nagyjából 5 óra alatt tesznek meg. A hosszú menetidő oka leginkább a határellenőrzések miatti állás, és nem a rossz pályaállapotok (sőt sok helyen a pálya fel is van újítva, és a 60-80-as tempó sem elérhetetlen). Mellékvonalról lévén szó, villamosítás nincs, végig dízeles vontatással haladnak a vonatok.  A menetrend nem túl baráti, mindössze napi 2 vonatpár van, az egyik csak az út felét teszi meg. Az utóbbi években az ocnitai vonatokat is visszavágták, már csak Szokirjani állomásig közlekedik, ami egyel Ocnita előtt van, Ukrajnában.

01-s6301426.JPG

Csernyivci pályaudvara. A város Bukovina központja, 260 ezren lakják, így az állomáson is komoly a forgalom.

  Én egyszer utaztam ezen a vonalon Csernyivciből Ocnitába végig. Az út első 30km-ét a vonat Ukrajnában teszi meg, ez a Csernyivci-Mamaliga szakasz akár Csernyivci elővárosi közlekedésének része is lehetne egy kicsit értelmesebb menetrenddel (bár a vonatot így is használják munkába járók). Az ocnitai (ma szokirjanii) vonat reggel 8:30-kor indul Csernyivciből. 3 kocsija itt még egészen tele van, de az utasok folyamatosan fognyak Mamaligáig.

02-s6301428.JPG

A vonat utastere indulás után. Nincs tömegnyomor, de itt még legalább vannak utasok.

  Az ukrán határőrökkel itt találkozhatunk először, de nem utoljára. A határon itt még egész sok utas kel át, így az ellenőrzés is eltart egy darabig. Érdekesség, hogy Mamaliga egy étel, méghozzá a puliszka román/moldáv neve, vagyis a városka az ételről kapta a nevét.

04-s6301442.JPG

Mamaliga, az ukrán-moldáv határ ukrán oldala.

Az ellenőrzés után rövid út következik a moldovai Criva-ig, ahol a moldáv határőrök jönnek. Itt a vasút mindössze 8km-t halad Moldovában mielőtt újra visszatér Ukrajnába. Ezen 8km alatt 3 települést érint, ezek közül a legjelentősebb Lipcani a maga 5500 lakosával. A legtöbb utas, aki át kel a határon idáig utazik, innen ugyanis végig Moldován belül maradva busszal sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova az országon belül.

06-s6301445.JPG

Első átkelésünk Ukrajnából Moldovába. A bal oldalon az ukrán határoszlop, jobb oldalon pedig a moldáv. 

11-s6301456.JPG

Lipcani, a legtöbb utas végállomása. Érdekes, hogy a váróterem oroszul van kiírva. Figyeljük meg a díszes kutat , és a gondozott kiskertet!

  Tehát a vonat itt szinte teljesen kiürül, amikor mi utaztunk, akkor hármunkon kívül 4 utas maradt a 3 kocsis vonaton: egy helyi férfi, aki később Ukrajnában szállt le, illetve 3 belarusz fiatal, akik hasonló hátizsákos turistaként feltehetőleg szintén inkább poénból utaztak végig.

23-s6301478.JPG

Belaruszból érkezett fiatalok.

24-s6301479.JPG

A 3 kocsiból 1 teljesen üres volt...

  Lipcaninál kiléptetnek Moldovából, és az állomás végpontja után szinte egyből átérünk Ukrajnába, ahol azonban alig 2km-t tesz meg a vonat, azután visszatér Moldovába, csakhogy újabb 8km megtétele után visszakanyarodjunk Ukrajnába. Ezeken a határokon nincs ellenőrzés, mert a vonat nem áll meg sehol a másik ország területén.

12-s6301458.JPG

A képen épp Moldovából megyünk vissza Ukrajnába, immár sokadjára.

Ha a kavarodás nem lenne elég, ez után megérkezünk az Ukrajnában található Larga állomásra. Larga viszont Moldovában a határ túl oldalán található, ehhez az állomáshoz legközelebb egy Kelmenci nevű falu található. Larga az egész Csernyivci-Ocnita vonal legkomolyabb állomása (a két végállomáson kívül természetesen). Larga a végállomása a napi egy pár betétjáratnak, innen már csak napi 1 vonatpár megy tovább. Az állomás egyben a Larga-Hmelnickij vonal végállomása is, ezen napi 2 pár vonat közlekedik.

17-s6301468.JPG

Larga állomása

  Largánál természetesen ismét találkozhatunk a határőrökkel. Itt már olyan minimális mennyiségű utas van a vonaton, hogy néhány perc alatt végeznek, és mehetünk is tovább. Innentől már szinte végig Ukrajnában haladunk, néha éppen a határon, néha akár 5-10km-re is eltávolodhatunk Moldovától. Azonban nagyobb településeket nem érint a járat, eléggé érződik, hogy egy periférikus vidéken járunk.

09-s6301453.JPG

Táj a vonat ablakából.

  A kihalt állomásokon csak a személyzet jelent némi életet. Az állomások egyébként szépen gondozottak. Bár az épületek sokszor eléggé romos állapotban vannak (nyilván erre nem jutott pénz), a peronok tiszták, és az állomás-épületek előtt gondozott virágágyások vannak. Mondjuk az is igaz, hogy nincsenek utasok, akik szemetelnének…

26-s6301485.JPG

Állomás, fákkal és virágokkal.

Az utolsó állomás Ukrajnában Szokirjani. Itt a határőrök már nagyon ritkán találkoznak emberekkel, és azok között még kevesebb a nyugati turista. Így velünk is kedélyesen elbeszélgettek, és igen jó hangulatban váltunk el egymástól. Az egész vonalra jellemző, hogy a határőrök elég lazák, nem veszik túl komolyan a munkát, nem vegzálják az embereket. Itt egy átkelés nem egy olyan rémálom, mint azt sokan gondolnák.

29-s6301493.JPG

Szokirjani állomáson még egy Ukrajnát jelző nagy tábla is fel van állítva. A peronon az egyik határőr sétál.

Szokirjani után néhány kilométert a két ország határán haladunk, majd megérkezünk Ocnitába, mely fontos vasúti csomópont Moldova északi részén. Innen vonattal tovább utazhatunk Kisinyov, vagy akár Moszkva fele is. Ocnita és Kisinyov között azonban inkább a buszt érdemes igénybe venni, mert a vonat elég ritkán jár, és nagy kerülőt tesz.

32-s6301500.JPG

Az ocnitai vasútállomás.

  A Csernyivci-Ocnita vonalon a minimális utasforgalom mellett mérsékelt teherforgalom is zajlik. Néhány üzem teherforgalmát erről a vonalról szolgálják ki, ilyen pl. egy mészkőfejtő Criva mellett, egy fafeldolgozó, és egy-két mezőgazdasági üzem.

18-s6301469.JPG

Tehervagonok Larga állomáson.

  Amiért még érdemes ellátogatni erre a vasútvonalra, az a régi, sokszor cári időkből megmaradt infrastruktúra. Nem egy víztorony és állomásépület van a vonalon, ami igen régi, és az idők során nem sokat változott. A vidéki moldáv-ukrán tájban is gyönyörködhetünk egy kicsit, ráadásul a busznál, vagy az autónál sokkal nyugodtabb, békés utunk lehet.

19-s6301473.JPG

Régi víztorony az egyik állomáson.

28-s6301490.JPG

 

Moldáv falu

A bejegyzés trackback címe:

http://ruba.blog.hu/api/trackback/id/tr237543112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.