A különböző egykori szovjet troliüzemekről már sokszor esett szó a itt a blogon. Bemutattam a világ legkisebb, falusi trolibuszüzemét, a világ leghosszabb városközi trolivonalait, és több nagyváros közlekedésének bemutatásának részeként volt szó a trolibuszokról Jerevántól Dusanbéig.A trolibusz-közlekedés nagyon fontos volt a Szovjetunióban, gyakorlatilag minden valamire való városban épült trolihálózat. Összesen 211 városban épült ki troliüzem Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig, Murmanszktól Asgabatig az ország minden részén. Ezáltal a szovjet nagyvárosok utcaképének szerves részévé váltak a trolik. Míg nálunk kötött-pályás közlekedés csak a 150 ezernél népesebb nagyvárosokan maradt meg, addig a Szovjetunióban már a 100 ezer főnél népesebb városok is eséllyel pályáztak trolira, de nem volt példa nélküli a százezer fő alatti településen közlekedő troli sem. Utóbbi kategóriára jó példa a 34 ezres kirgízai Narin, a 75 ezres grúziai Zugdidi, az 54 ezres kelet-ukrajnai Antracit és persze az 1800 lelkes moldovai Solonceni. Ezekben a kisebb városokban sokszor persze figyelembe kell venni, hogy ezek között szép számmal vannak olyan iparvárosok, melyeket az 50-es 60-as években szinte a semmiből építettek fel. Ezeknél a városoknál általában volt egy vagy két nagy üzem rengeteg dologózval, egy városközpont és egy nagy lakótelep, ahol a lakosság nagyrésze élt. Hogy miért alakult így, annak számos oka volt. Az országban olcsó volt az áram (a sok víz- , és atomerőmű miatt), így megérte elektromos hajtású közlekedést fejleszteni, ennek legolcsóbb módja pedig a trolibusz volt. A hidegháború idején ráadásul fontos szempont volt, hogy az üzemanyagot háború esetén, a hadseregnek kell elsősorban biztosítani. Ha a civil ellátásra nem marad elég üzemanyag, akkor bizony leállhat a tömegközlekedés, viszont ez sem lett volna szerencsés a hátországban, ahol a fontos hadiipari üzemek találhatóak, így sok városban ez is motiválta a trolibusz-építéseket. Összességében tehát a trolibuszok az egykori ország minden sarkában megtalálhatóak, így jól bemutatható rajtuk, hogy hol változtak a dolgok, és hol maradt minden a régiben.
Szokás szerint haladjunk észak-nyugatról dél-keletre. A képen egy tallinni trolibusz látható. A lengyel Solaris gyár terméke mutatja, hogy itt volt pénz a fejlesztésre. A legújabb hírek szerint azonban a tallinni troliüzem napjai meg vannak számlálva: Új járműveket már nem terveznek vásárolni, a meglévők öregedésével folyamatosan számolják majd fel a hálózatot a következő években.
Skoda 15Tr típusú csuklós trolibusz Rigában. A Szovjetunió utolsó éveiben két gyártó járművei uralták a trolibusz-hálózatokat: A Csehszlovák Skoda gyár trolijai (a régebbi 9Tr, illetve a 14Tr és a 15Tr), melyekkel Szegeden ma is találkozhatunk, és a minden magyar várost megjárt ZIU trolibuszai.
Riga 19 vonalas trolihálózatát Tallinnal szemben nem fenyegeti a bezárás veszélye. Ők az új beszerzéseknél is maradtak a bevált márkánál, és Skoda trolikat vettek, mint az a fentebbi képen is látható.
Még egy kép Rigából, ezúttal szóló Skoda trolikkal
Litvánia fővárosában, Vilniusban is kiterjedt trolibusz-hálózat üzemel. A 70-es 80-as évek szovjet troliüzemeire jellemző krém-piros színezés itt mit sem változott.
Vilniusban is nagyon sok csehszlovák Skoda troli üzemel, bár a lengyel Solaris új járművei is megjelentek a városban. A képen a Pasilaiciai-végállomás látható.
Minszk, Moszkva után a világ második legnagyobb trolibuszhálózatával büszkélkedhet. A város minden pontját behálózza a 697km-es vonalhálózat, melyen közel 1000 darab trolibusz közlekedik. A képen látható trolibusz a "Niamiga" metróállomás előtti megállóban áll.
Egy ekkora hálózatra már megéri trolibusz-gyárat fenntartani. A képen a minszki Belkommunmas gyár AKSZM-321-es típusú kocsijai láthatók. A minszki gyár sikeresen teret hódított a Ziu-tól és a Skodától a poszt-szovjet térségben. Belarusz mellett Oroszorszában, Moldovában, Ukrajnában, Kirgizisztánban és Szerbiában találkozhatunk az általuk gyártott trolikkal.
Belarusz után folytassuk utunkat Ukrajnába, ahol sok helyen szinte megállt az idő 1991-ben. A képen egy zaporozzsjei Ziu-9-es trolibusz látható.
Még egy kép Zaporozzsjéből. A képen látható Ziu-9-es a világ legnagyobb darabszámban gyártott trolibusza, több mint 42.000 darab készült belőle.
Kijevben azért van pénz fejlesztésre, a képen egy új Laz-trolibusz az egyik végállomáson vár indulásra.
A Krím-félszigeten még elég sok régi troli közlekedik a világ leghosszabb trolibusz vonalán, Jalta és Szimferopol között. A képen látható Skoda 9Tr kocsi 1980-ban készült, de maga a típus az 50-es évek végén, 60-as évek elején került kifejlesztésre, ez látszik is rajta.
A Krími trolibusz városközi szakaszán halad egy Skoda 14Tr típusú troli.
Egy 1976-ban gyártott troli halad Szimferopolból Jalta felé 2010 nyarán. Ezt a kocsit azóta selejtezték.
Kisinyovban mind a két elterjedt típus, Ziu-9 és a Skoda 14Tr is megtalálható, a képen egy vidám Ziu látható (a kisinyovi tömegközlekedésről ide kattintva olvashattok bővebben).
A Dnyesztermenti Moldáv Köztársaság (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért Transznisztria) egy szakadár köztársaság Moldova keleti részén. Az ország második legnagyobb városa a 90 ezres Bender (ismét egy 100ezer alatti város, kötött-pályás tömegközlekedéssel). Itt 5 vonalas hálózat üzemel, továbbá egy vonal köti össze a várost a "fővárossal" Tiraszpollal. A képen a Szergej Lazo utcai trolibuszvégállomás látható, mely az összes benderi vonalnak végállomása.
A Ziu-9-es sikerén felbuzdulva a rendszerváltás után több gyár készített utánzatokat. A később saját típusával is sikeres Belkommunmas mellett a Moszkvai Trolibuszgyár is készíttet egy modernizált Ziu-t, ami a képen látható. Az MTrZ 6223-as típusszámú kocsiból 68 darab készült a 2000-es évek vége felé, és érdekes módon pont Moszkvában már egy sem közlekedik belőlük. A képen a Bender-Tiraszpol távolsági troli vár indulásra Tiraszpolban.
Ismét Transznisztria, ismét Tiraszpol. Egy Ziu-9-es teljesen hagyományos piros-krém színű festéssel az egyik kereszteződésben. A jármű elején látható "V" alakú minta is gyakori elem volt a szovjet tömegközlekedési járműveken.
Az sem ritka, hogy egy trolit propaganda-eszköznek használnak: A képen egy Ziu-9-es hirdeti Transznisztria függetlenségének 20-ik évfordulóját.
A Kaukázusi köztársaságokban történt talán a legkomolyabb visszalépés, a troliüzemek számában. 18 troliüzeme volt a térségnek 1991-ben, mára egyetlen egy, a jereváni maradt meg. Grúziában 12 város, Azerbajdzsánban 5 város szüntette meg teljesen trolibusz-hálózatát, és Örményország második legnagyobb városában, Gyumriban sincs már troli. Jereván hálózata is komolyan megritkult (Jereván tömegközlekedéséről itt olvashattok bővebben).
Modernizált Ziu Moszkvában.
Egy hónappal ezelőtt volt szó a második világháborús emlékművekről. Ez a szentpétervári troli (mely egyébként a korábban Minszknél már bemutatott Belkommunmas terméke) is a második világháborús győzelem emlékére van felmatricázva.
Szokás szerint folytassuk közép-Ázsiában. A kazahsztáni Alma Ata kiterjedt trolibusz-hálózattal rendelkezik. A rendszerváltás környékén főleg Skodák közlekedtek a városban, ezekből pár még ma is megvan, de nagyrészt a képen is látható, kínai Yutong márkájú trolibuszokkal találkozhatunk a városban járva.
Biskekben, Kirgizisztán fővárosában is a hagyományos Ziu-9-esek közlekednek.
A tádzsik főváros, Dusanbe troliüzeme is Ziu-9-esekkel operál. Ezek a kocsik azonban 2005-ben készültek, vagyis a kép készültekor 8 évesek voltak.
Dusanbe tömegközlekedése több érdekességet is tartogat, erről ide kattintva olvashattok bővebben.
Sportos troli Dusanbéban :)
Üzbegisztánban 10 trolibuszüzem működött, mára ezekből csak egy, a városközi Urgencs-Híva troli maradt meg. Ennek jövője biztosnak tűnik, legutóbb 2013-ban szereztek be teljesen új kocsikat, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a taskenti villamost úgy számolták fel teljesen egy hónap alatt, hogy a járművek nagy része 5-6 éves volt csak. Magyarul a frissen beszerzett jármű sem garancia semmire egy olyan országban, mint Üzbegisztán. A képen a friss beszerzés előtti kocsiállomány egyik Skoda 14TrM típusú kocsija látható.
Mára ennyi kép jutott, a kimaradt országokban, bár voltak troliüzemek (a Szovjetunió minden tagköztársaságában volt legalább egy város, ahol troliüzem működött), ma már nem üzemel trolibusz, így azokról nem tudok képpel szolgálni.
A sorozat korábbi részei:
1. rész: Lenin-szobrok
2. rész: Panelházak
3. rész: Autók
4. rész: Vasút
5. rész: Második világháborús emlékművek
