A Szovjetunió közlekedés-fejlesztésében különleges prioritást élveztek a trolibuszok, emiatt rengeteg trolibuszüzem épült szerte az országban. Szám szerint 202 troliüzem működött/működik a Szovjetunió mai területén, ha ezt lakosság-arányosan átszámítjuk, akkor ez olyan, mintha Magyarországon nem 3, hanem 7 városban épült volna troli. A nagyszámok törvénye alapján ezek között több érdekes üzemnek is lennie kell, és ez így is van. A falusi trolibuszról már volt szó itt a blogon(http://ruba.blog.hu/2015/01/13/a_falusi_trolibusz), írtam Dusanbéről is, ahol a kalauz fut a troli után (http://ruba.blog.hu/2015/04/18/dusanbe_kozossegi_kozlekedese), most nézzük meg a távolsági troli-üzemeket. Az egykori hatalmas országban egész sok helyen döntöttek úgy, hogy nagyobb, települések közötti távolságokat is trolibuszokkal hidalnak át.
Trolibusz felsővezeték az Urgencs-Híva autóúton, mely szinte végig nyílegyenesen haladva köti össze a két települést.
A trolibuszok nagy népszerűsége mögött feltehetően az az elgondolás áll, hogy egy esetleges háború esetén (erre azért a hidegháború éveiben volt esély), az olaj a hadseregnek kell, a sima busz-közlekedés könnyen leállhat, míg a trolibusz ez esetben is működőképes marad. Az egykori Szovjetunió sok településközi trolijából most néhányat nézünk meg, melyekről nekem is vannak saját élményeim. Az érdekesség, és az összehasonlíthatóság kedvéért minden egyes üzemnél megnézzük, hogy mi lenne, ha egy ilyen hosszú trolibusz Budapestről, a kőbánya-kispesti metróállomástól indulna kifelé a 4-es főúton, meddig jutna az adott hálózat leghosszabb trolija.
Trolibusz halad a Krími-trolibusz Szimferopol-Alusta szakaszán
Hudzsand
Tádzsikisztán második legnagyobb (160 ezres) városának troliüzeme 1970-ben nyílt meg, és sokáig csak a várost szolgálta ki, ám a 90-es években a hálózatot meghosszabbították Cskalovszk-on át Gafurov-ig. Erre azért volt szükség, mert a Hudzsandot is kiszolgáló vasútállomás Gafurov városában található (ez olyan, mintha nálunk nem lenne vasút Székesfehérváron, és a vasútállomás, amit a Fehérváriak használnak Gárdonyban lenne). A leghosszabb, 1-es vonal ezzel kb. 15km-es lett, ebből 6-7 km volt a Hudzsandon kívüli szakasz. A város minden pontjáról volt olyan troli, amely kiment a gafurovi vasútállomásig, ahol így összesen 5 vonal végállomásozott. Az üzem azonban nem volt olyan szerencsés, mint fővárosi társa, 2013 elején megszűntették a működését. Én 2013 nyarán jártam a városban, ekkor az üzem nyomai még megvoltak, ám valószínűleg néhány év alatt minden, ami az egykori trolira emlékeztet az enyészeté lesz. Az üzemet végig Ziu-9-es kocsikkal biztosították. Ha ez a troli Budapestről indult volna, akkor nagyjából Vecsés és Üllő között félúton lett volna a végállomása.
Hudzsandban már csak a felsővezeték maradványai emlékeztetnek az egykori trolira.
Ivano-Frankivszk
Ukrajna 226 ezer lakosú nagyvárosában 1983-ban nyílt meg az első trolivonal, ma viszont már egy 9 vonalas hálózat üzemel a városban. Az első 4 vonal nyílt meg a Szovjetunió felbomlása előtt, legutoljára a 4-es vonalat adták át 1989 júniusára, ez volt az a vonal, mely a települést elhagyva 2 falut és egy nagyobb ipari üzemet is összekötött a várossal. A vonal hossza 12 km, és a következő településeket érinti: Urginyiv 3000 lakóval és Jamnyicja 3350 lakossal.
Jamnyicja főutcája, az út túloldalán a troli egyik megállója.
Ezen a két falun még kicsivel túlmegy a troli és a „Barva” nevű vegyipari üzemnél van a végállomása, nyilván a trolibusz elsődleges funkciója a gyár dolgozóinak ellátása. A vonalat egy vasárnapi napon volt szerencsém kipróbálni, ilyenkor mindössze egyetlen kocsi ingázik a vonalon. Ez, illetve a rossz állapotú felsővezeték miatti lassú haladás együtt azt eredményezi, hogy a troli nagyjából 1-1,5 óránként jár, hétköznap ennél azért nyilván sűrűbb a követés. A hálózaton főleg Skoda 14Tr típusú trolibuszok közlekednek, bár egy-két ukrán gyártmányú kocsi is állományban van. Ha ez a troli Budapestről indult volna, akkor Vecsés központjában lenne a végállomása.
Skoda troli érkezik Jamnyicjába, vasárnap lévén főleg az ivano-frankivszki piacról hazafelé tartó falusiak utaztak a járaton.
Bender – Tiraszpol trolibusz
Az eddigi hálózatok egy-egy nagyvárost kötöttek össze a saját agglomerációjukkal, itt azonban két hasonló méretű nagyvárost köt össze trolibusz, úgy, hogy emellett mindkét városnak van saját hálózata is. Tiraszpolban 140 ezren, Benderben pedig kb. 100 ezren laknak. Mindkét város Moldova keleti részén, a szakadár Dnyesztermenti Moldáv Köztársaságban található, előbbi a kváziállam fővárosa, míg utóbbi a második legnépesebb település. Először természetesen a népesebb Tiraszpolban építettek trolibuszhálózatot, ez 1967-ben nyílt meg. A Benderbe vezető vonal 1993 június 19-én készült el, ennek emlékére a vonal a 19-es számot viseli. Ez különösen nagy dolog, hiszen az ország 1991 és 1992 között háborút vívott Moldovával, mégis, ilyen körülmények között is meg tudták építeni a troli-vonalat.
A 19-es számú, Tiraszpol-Bender trolibusz egyik kocsija a tiraszpoli végállomáson
A Bender városán belüli hálózat kiépítésének csak a városközi vonal átadása után láttak neki, az első vonal 1994-ben nyílt meg. A hálózatot folyamatosan 5 vonalasra bővítették a 2000-es évek elejére. Benderben azóta is 5 vonal üzemel, míg Tiraszpolnak 7 trolivonala van, ezeken kívül üzemel az egy szem városközi vonal. A 19-es vonal 17km hosszú, és a két nagyvároson kívül egy Párkány (Parcani) nevű 10 ezres kisvárost érint. A város érdekessége, hogy lakosságának 95%-a bolgár nemzetiségű, ezzel a legnagyobb bolgár többségű település Bulgárián kívül.
A Bender-Tiraszpol trolivonal városközi szakasza Bender és Párkány között.
A 19-es trolibusz csúcsidőben 10-12 percenként, napközben negyed óránként közlekedik, a teljes, 17km-es távot nagyjából fél óra alatt lehet megtenni vele. Itt a városközi trolinak külön tarifája van (Ivano-Frankivszkban a sima, helyi vonaljeggyel lehet utazni Jamnyicába is). Az üzemnek két garázsa van, egy Benderben, egy pedig Tiraszpolban. Igazából nem is egy üzemként működik a hálózat, hanem van külön egy benderi és egy tiraszpoli trolibusz-vállalat, a városközi járatot a Benderi cég üzemelteti. Ez kb. olyan, mintha Budapesten külön lenne egy budai és pesti villamos üzemeltető cég, és mondjuk a budai üzemeltetné a Pestre is átjáró villamosokat.
A benderi trolibuszhálózat, a helyi vonalak, és az egy távolsági vonal. (kép forrása: www.transphoto.ru)
Utoljára 2011-ben jártam Tiraszpolban, akkor mindkét város hálózatán a Ziu-9-es troli különböző változatai közlekedtek, azóta azonban alacsonypadlós Belaruszban gyártott trolik érkeztek a két üzemhez. A 19-es vonal benderi végállomása a város központjában a Szergej Lazo utcában található, ez egyben mind az 5 benderi vonalnak is a végállomása. A vonal tiraszpoli végállomása szintén a városközpontban a piactól nem messze található, itt azonban csak ez a vonal végállomásozik. Ha ez a troli Budapestről indult volna, akkor nagyjából Üllő központjáig ért volna el.
Trolibusz-végállomás a benderi Szergej Lazo tucában. A hátrébb álló, zöld troli a 19-es vonalra van beosztva. Az előrébb álló troli elején a Dnyesztermenti Köztársaság fenállásának 20-ik évfordulójáról emlékeznek meg.
A Híva-Urgencs trolibusz
A világ második leghosszabb vonala ez az Üzbegisztánban található troli a maga 36,3km-es hosszával. A vonal már jóval a Szovjetunió felbomlása után, 1998-ban nyílt meg. Előzménye az urgencsi helyi trolibusz volt, ám ez is csak 1997-ben nyílt meg a reptér és a vasútállomás között, ezzel ez közép Ázsia legfiatalabb trolibuszüzeme. Az urgencsi 1-es vonalat alig 5 év után 2002-ben bezárták, így csak a 2-es, Urgencs-Híva vonal maradt. A hálózat azóta változatlan, vagyis mindössze egy, városközi vonalból áll.
Urgencs felől közeledik egy trolibusz az Urgencs-Híva főúton.
Az Urgencs-Híva trolihálózat. (kép forrása: www.transphoto.ru)
A vonal egyik végállomása Urgencs központjában a Piac előtt, a másik Hívában a történelmi óváros, az Itchon Kala egyik kapujánál található. A kettő között a vonal 10 kisebb-nagyobb települést szolgál ki. Urgencs a nyugat-üzbegisztáni Khorezm tartomány székhelye, lakossága nagyjából 160 ezer fő. Híva jóval kisebb, mindössze 50 ezren lakják, de turisztikailag sokkal fontosabb Urgencsnél, a sok látogató indokolta a trolivonal kiépítését. A vonalon Skoda 14Tr trolik közlekednek, amikből összesen 9 darabot szereztek be.
Skoda troli halad Urgencs felől Hívába.
Azt hihetnénk, hogy egy ilyen fiatal hálózat minden szempontból jó állapotban van. Sajnos ez nem igaz, a felsővezetékhez a felszerelés óta biztosan nem nyúltak, és ez a sivatagi, nagy hőingadozású klímában igencsak kikezdte a hálózatot. Emiatt a trolik nagyon lassan kb. 20km/órás sebességgel haladnak csak a hálózaton. Ez, és a kevés kiadott kocsi oda vezet, hogy a trolibusz nagyon ritkán 1-2 óránként csak egyszer jár, így nem valódi alternatíva a legtöbb embernek.
Felsővezeték részlet Hívában. Nincs valami jó állapotban...
Szoktak azonban utazási irodák megrendelésére külön, turista-trolik közlekedni a vonalon. Amíg megvolt a reptérre vezető vonalszakasz, addig különösen gyakran használták a trolit arra, hogy turistacsoportokat a reptérről Hívába vigyenek. Mi viszont végül nem tudtunk utazni vele, mert 1 óra 40 perc után meguntuk a várakozást, el kellett érnünk a vonatunkat, így kénytelenek voltunk taxival menni. Ha ez a troli Budapestről indulna, akkor egészen Pilis központjáig érne.
Megálló az Urgencs-Híva vonalon.
A Krími trolibusz
A világ leghíresebb városközi trolibuszvonala természetesen a világ leghosszabbja, a Krímtrolibusz. Ennek leghosszabb vonala a Szimferopol-Jalta viszonylatú 52-es vonal, mely 86km hosszan kanyarog. Ez azt jelenti, hogy ha ez a troli Budapestről indulna, akkor egészen Szolnokig érne a felsővezeték!. A krími troli ma már sajnos Oroszországhoz tartozik, így nem olyan egyszerű a meglátogatása, de nem is olyan régen még egy velünk szomszédos ország kiváló üdülőhelyére ment ez a troli.
Az 52-es troli táblája, rajta a két végállomás, Szimferopol és Jalta.
A Krím-félsziget már a cári Oroszországban is kedvelt üdülőhely volt, és ez a szovjet rendszer alatt sem változott érdemben. A Krím-félsziget legfelkapottabb üdülőhelye már akkor is Jalta volt, a félsziget déli oldalán. Jaltát a város fölé magasodó hegyek egész évben védik az északi síkságok felől érkező hideg levegőtől. Ez remek üdülőhellyé teszi, ám a megközelíthetőséget nem segíti éppen elő. A hegyek a tenger fölé 1500 méterig nyúlnak, így az átjutás rajtuk nem egyszerű.
A Jalta-Szimferopol trolibusszal épp a tengerparti főúton haladunk Alusta felé. Elöl a hegyek, melyek a Krím-félsziget déli oldalán futnak végig.
A félsziget központjából, Szimferopolból először egy vasúti szárnyvonal építését tervezték, ám az építkezés nagyon költséges lett volna. Ekkor jött mentőötletként, hogy építsenek trolibuszt a már egyébként meglévő főúton. Az építésről 1958-ban született döntés, és az első szakasz a tengerparti Alustáig 1959-ben el is készült, Jaltába 1961-ben érkezett meg a trolibusz. A hosszú városközi vonalak mellett 3 érintett városban helyi hálózatok is épültek. A legnagyobb helyi hálózat természetesen a tartományi székhely Szimferopolban (320ezer lakos) épült, itt 10 vonal, Alustában 1, Jaltán pedig 2 helyi vonal került kialakításra. A helyi, és a távolsági vonalak mellett minden városnak elővárosi vonalai is vannak.
Jaltai trolibusz Alustában. A kép felső részén látszik, hogy több felsővezeték-pár is található itt, ez pedig a helyi vonalak miatt van.
A városközi vonalak közül a 3 legfontosabb az 51,52 és 53-as trolik. Az 51-es Szimferopolból Alustába, az 52-es Szimferopolból Jaltára az 53-as pedig Alustából Jaltáig megy. Az 51-es és az 52-es egész nap közlekednek, és egymással felváltva járnak. Az 53-as csak napközben közlekedik.
A Krímtrolibusz távolsági vonalai. (kép forrása: www.transphoto.ru)
Nyáron csúcsidőben a szimferopoli vasútállomásnál lévő végállomásról 6 percenként indulnak a trolik, ezekből minden második megy ugye Jaltáig. Az útvonal nagyon szép, már csak ezért is megéri elutazni ide. Az első kilométereket a Krím-félsziget belsejének sztyeppéin teszi meg a troli. Az itteni táj nem különbözik érdemben Ukrajna belső területeinek sztyeppéitől.
Öreg Skoda 9Tr típusú troli halad Jalta felé, nem sokkal Szimferopol után, még a hegyek előtt.
Szimferopol után nem sokkal feltűnnek a távolban a krími hegyek, és a trolibusz is elkezd felfelé kapaszkodni. Végül már egy komoly szerpentines hegyi úton kanyarog felfelé a troli egészen a 752m magas Angara-hágóig. Ide gyakorlatilag tengerszintről kell felkapaszkodni, majd újra vissza kell ereszkedni a tengerszint közelébe (ez olyan, mintha Gyöngyöstől a Galyatető-ig kapaszkodna fel egy troli).
Az Angara-hágó, 752m magasan. Innen több túraútvonal is indul, az 51-52-es trolikkal közelíthető meg a hágó.
A hágótól a troli lefelé indul a tengerhez, ami a távolban már látszik is. Az ereszkedés egészen Alustáig tart. Alusta egy népszerű, bár kevésbé ismert üdülőhely a Fekete-tenger partján, a várost kb. 30ezren lakják. Alusta után a vonal a tengerrel párhuzamosan halad, fent a hegyek oldalán haladó főúton. Itt szinte végig gyönyörű kilátás nyílik a Fekete-tengerre, a táj pedig igazi mediterrán hangulatot áraszt.
Trolibusz halad a főúton, egy szép erdei tájon.. A kép 2010-ben készült, a kép tetején az azóta elüldözött Viktor Janukovics választási plakátja.
Jaltába nagyjából 2 óra 40 perc elteltével érkezik meg a trolibusz. Természetesen nem ez a leggyorsabb eljutási lehetőség a két város között, de messze a legérdekesebb, és a legolcsóbb. A troli 25 települést szolgál ki, a felsővezeték-hálózat összesen 314km hosszú, amihez megfelelő mennyiségű troli is kell, ebből nagyjából 250 van állományban. Jelentős számban üzemelnek még Skoda 9Tr típusú trolik, ezeket 1968 és 1982 között vásárolták, vagyis 30-40 évesek. A másik legelterjedtebb típus a Skoda 14Tr, ezek 1984 és 1990 között érkeztek.
Trolik a jaltai trolibusz-állomáson. A bal oldali, piros troli a régebbi Skoda9Tr, míg a jobb oldali fehér kocsi egy Skoda 14tr típusú kocsi.
Ezek a távolsági forgalomra szánt trolik a városiaktól eltérő utasteret kaptak. Ez azt jelenti, hogy ezeken a trolikon 3 helyett csak két ajtó van, és az utastérben 2+2-es üléselrendezéssel találkozhatunk. A helyek be is vannak számozva, és az elővételben, a trolibusz-állomásokon megvett jegyeken fel is vannak tüntetve a helyek, ám ezt a gyakorlatban nem nagyon tartják be. Az utastér "extrái" közé tartozik még a függöny is, ami a hosszú úton jól jön, ha már nagyon szemünkbe tűz a nap.
Felül: Skoda 9 Tr utastere, kissé puritán, de azért ki lehet bírni a közel 3 órás utat. Alul: A modernebb Skoda 14Tr utastere.Az ablakok felett vannak felírva a helyszámok, jobb oldalon elől a kis szürke henger alaku tárgy a karral a jegylyukasztó. Az utasteret függönyök teszik barátságosabbá.
A két alaptípus mellet sok típusból van néhány darab, ezek azonban jellemzően a szimferopoli helyi vonalakon közlekednek. A legújabb, nagyobb számban beszerzett típus pedig a Bogdan, ezek ukrán gyártmányú alacsonypadlós trolik. Ezek 2011-ben kerültek beszerzésre, így én már forgalomban nem találkoztam velük, mert én 2009-ben, és 2010-ben jártam a Krím-félszigeten. A Krími troli a világ talán legérdekesebb üzeme, kár, hogy ma már csak vízum birtokában lehet lejutni a félszigetre, hogy egy 3 órás trolizás után csobbanhassunk a Fekete-tengerben.
Jaltára érkezik egy troli a főúton. Háttérben a krími hegyek.
