Az előző komolyabb bejegyzésben eljutottunk Alma Atába, és ha már így tettünk, nézzünk is körül kicsit! Kazahsztánba tranzit-vízummal utaztam, ez eléggé bekorlátolta az eltölthető időt, így Alma Atára egy napunk volt összesen. Emiatt mindent nem sikerült megnézni, de azért igyekszem részletesen bemutatni a várost. Alma Ata 1997-ig Kazahsztán fővárosa volt, és mai napig ez az ország legnagyobb városa 1,5 millió lakóval. Emellett a mai napig Kazahsztán, kulturális, gazdasági és közlekedési központja. A város mai kazah neve Almati, de én maradok a magyarban meghonosodottabb Alma Atánál (ami egyébként azt jelenti, hogy „almák atyja”).  A város az ország déli szélén található, a közigazgatási határtól alig 5 km a kirgiz határ. Alma Atából sajnos nem véletlenül költöztették el a fővárost, a város nagy része szmogos és szürke, teli panelekkel, de ez ne riasszon el senkit.

Tipikus alma-atai panel...

Alma Ata tehát nem a világ legturistásabb városa, de egy napra bőven találhatunk programot, és látnivalókat, amikkel kellemesen el lehet tölteni az időnket. A város talán legszebb látnivalója a Zenkov katedrális, ami a világ második legmagasabb fa-épülete. A templom 1907-ben készült el, és kizárólag fát használtak az építéséhez, kő része nincs. A gyönyörű színes katedrális épülete egy kis parkban található a belvárosban.

Zenkov-katedrális.

A Panfilov-parkot is érdemes körbe járni, leginkább második világháborús emlékművek találhatóak benne, de akár egy kis délutáni pihenésre is jó lehet a fák nyújtotta árnyék. A park és benne a templom a metró Zsibek Zsolu állomásától kb. kétszáz méter a Gogol utcán kelet felé.

Második világháborús emlékmű a Panfilov-parkban.

Szintén a metró Zsibek Zsolu állomása közelében található a város sétálóutcája. Nem egy nagy szám, mert igazából a díszburkolatos utcácska tipikus szovjet panelházak között vezet, de egy-két étterem és árus található itt.

A Kazah-Brit Műszaki Egyetem főépülete.

A Panfilov-park északi oldalának közepéről indul a Puskin utca, ezen néhány száz méterre található a város egyik legnagyobb piaca a Kok-bazár, majd tovább haladva újabb néhány száz méter a városi nagymecset. Nem ez az iszlám építészet legszebb példája, de egy megnézést megér. A város ezen része négyzethálós utcaelrendezésű, könnyű összekavarodni a szinte teljesen egyforma utcák között, erre érdemes odafigyelni.

Alma-Ata nagymecsetje.

A város egykori kormányzati negyede délen, a hegyek lábánál található az Abai-sugárút közelében. A Köztársaság tér a város főtere itt található a városháza és a Függetlenségi-emlékmű, valamint a tér alatt egy földalatti bevásárló-központ is található.

Köztársaság-tér, Függetlenségi emlékmű.

Alma-Ata, városháza.

A városháza mögött áll az elnöki palota. Még feljebb a város modern üzleti negyede található, benne a híres Nurli-Tau irodaházak, melyek a Tien-Shan hegyeit idézik alakjukkal. Az egész terület az Abai metróállomástól közelíthető meg, a kijárattól az Abai-sugárúton nyugat felé haladva az első kereszt-utcán (Furmanov utca) kell délre fordulni. Az utcában áll egy mini Eiffel-torony, arra az esetre, ha Alma Atába előbb jutnánk el, mint Párizsba.

Az Eiffel-torony.

A Tien-Shan hegycsúcsait imitáló irodaházak Alma-Atában.

Érdemes egy sétát tenni az Abai-sugárúton is, ahol több színház, cirkusz és stadion is található, bár olyan sok látnivalóra itt már nem számíthatunk, mint a belvárosban. Ha a látogatónak több ideje van, mint nekünk volt, akkor érdemes lehet egy kirándulást tenni a város fölé magasodó Tien-Shan hegységben.

Propagandisztikus limonádé-automata.

Külön látnivaló a város 2011-ben átadott metrója, amely a szovjet hagyományokhoz visszanyúlva igen díszes állomásokkal rendelkezik (bár ezek a díszek nem mindig ízlésesek). Az egyetlen 7 megállós vonal végigutazása nem vesz igénybe sok időt, egy-két köztes állomáson érdemes is leszállni. Mivel a beléptetés zsetonos rendszerben működik, ezért egy utazás árából szinte akármennyit tartózkodhatunk a föld alatt. Mindenképpen javaslom, az Alatau, a Baykonur , a Dramateatr im. Auezova és esetleg a Zsibek Zsolu állomásoknál a kiszállást.

Zsibek-Zsolu metróállomás. 

A végére jöjjön egy-két gyakorlati tudnivaló. Mi a Zsetiszu szállodában laktunk, ezt nem ajánlom, a folyósón sötét volt, a bútorok finoman fogalmazva is kopottasak voltak és meleg víz konkrétan egyáltalán nem volt (nyár lévén gondolhatnánk, hogy a hideg víz sem vészes, de ez konkrétan jéghideg volt), mindezt kb. 9 eurónyi kazah tengéért kínálták. Ennyiért valószínűleg nyugati elvárásoknak megfelelő hosztelt is találunk. A szálloda egyetlen előnye központi fekvése volt, a Zsibek Zsolu metróállomástól kb. 400m-re volt a szálloda. Ha az ember 5 napot, vagy annál többet tölt el Kazahsztánban, akkor szálláshelyét regisztrálnia kell.

Átlagos utcakép Alma Atában.

Mivel nekünk nem tranzitvízumunk volt (lásd a „Budapest – Alma Ata vonattal” című bejegyzést) , így bizonytalanok voltunk azt illetően, hogy kell-e regisztrálnunk. Elmentünk hát a „Migrációs Rendőrségre”, ezt elég nehéz megtalálni, ezért is említem meg. Az épület ugyanis, amit főleg külföldieknek kell igénybe venni nem igazán van kitáblázva, sőt kifejezetten egy eldugott helyen, egy belső udvaron van. A Karasai Batir és a Baytursinov utcák sarkán található. A kereszteződéstől a Karasi Batir utcán kell nyugatra menni az ott álló lakóház mellett, és ahol elfogy a ház, ott kell rögtön jobbra befordulni, és a ház mögött már látszik is a Migrációs Rendőrség épülete. Sajnos a hivatal a legrosszabb bürokratikus rémálmokat idézően működik: rengeteg ablak, némelyik mögött ügyintéző, némelyik mögött senki, feliratok csak kazahul és oroszul, néhány rendőr és rengeteg sorban álló, tolakodó ember. Mi ezen látvány után fel is adtuk, úgy voltunk vele, inkább kimagyarázzuk a határnál, amire aztán nem volt szükség. Ha valakinek ide kell jönnie, akkor készüljön sok türelemmel, jöjjön korán, és bizakodjon.

Sairan buszállomás, Alma Ata (a képet Némethy András készítette)

Alma Ata nagy buszállomása a Szairan-buszállomás, innen indulnak távolsági, és nemzetközi buszok (pl.: Biskekbe). Ez a buszállomás eléggé a város külső részén van. Megközelíthető a 4-es villamossal, illetve a metró Alatau végállomásától a 19-es trolibusszal (ezzel a trolival egyébként egészen a belvárosból, a Kok bazártól is jöhetünk elvileg). A városnak két vasútállomása van, a külsőbb Alma Ata 1 csak tolibusszal, méghozzá a 7-es és a 8-as vonalakkal közelíthető meg, a belsőbb, Alma Ata 2 az 5-ös és a 6-os trolival, valamint a metróval is megközelíthető (igaz a metrótól egy kicsit sétálni kell), a Raimbek Batir állomásnál kell leszállni.

Alatau metróállomás, a Tien-Shan látképe.

Összességében Alma Ata szerintem önmagában nem ér annyit, hogy csak ezért útra keljünk, de akinek útba esik, annak érdemes útját megszakítania a városban egy kis időre.