Velencében 5-ször volt szerencsém, járni, ebből kétszer vonattal mentem úgy, hogy 1 napot töltöttem Velencében. Most egy ilyen út leírása fog következni, két okból is. Egyrészt ez ma már kissé történelem, hiszen a velencei vonat az olasz vasút nem túl kooperatív magatartása miatt már 3 éve megszűnt. A bejegyzés ennek emlékére ma, 2014.december 9.-én 17:05-kor jelenik meg, abban az időpontban, amikor az utolsó Venezia EN vonat elhagyta a Keleti pályaudvart (egész pontosan az utolsó olyan Venezia, ami még tényleg Velencébe  ment: http://index.hu/belfold/2011/12/11/kaosz_kozepette_indult_az_utolso_venezia/ ).  A másik ok, hogy szeretném megmutatni, hogy mit lehet egy nap alatt egy ilyen híres városban csinálni, hogy lehet minél jobban kigazdálkodni az időnket.  

A MÁV öregebb hálókocsikkal szolgálta ki Velencét, de ettől függetlenül a hálókocsi kényelmes volt.

Az utazásom mindkétszer Budapest Keleti pályaudvarán kezdődött 17:05-kor. Az út magyarországi szakasza nem volt túl izgalmas. Estére ért a vonat a magyar-horvát határra (Gyékényes), mely ekkor még az EU külső határa volt.  Ennek megfelelően itt a magyar határőrök egészen szétkapták a vonatot. A horvát oldalon már kevésbé vizsgálták át a kocsinkat. Zágrábba éjfél körül ért a vonat, majd rövidesen jött a horvát-szlovén határ (Savski Marof a horvát oldalon, Dobova a szlovén oldalon). Éjjel 2-3 között járt a vonat Ljubljanában, majd hajnali 4-fel jött a szlovén-olasz haátr (Sezana-Villa Opicina). Első utam alkalmával még egy hónappal a Schengeni övezethez való csatlakozás előtt voltunk, így itt is volt ellenőrzés mindkét oldalon. Hajnali 5 körül indultunk tovább. A sok ellenőrzés miatt ekkor nem nagyon lehetett egyhuzamban sokat aludni (a határellenőrzés mellet minden országban jött egy kalauz is a jegyekért, ez azt jelentette, hogy a 14 órás úton 10 alkalommal ellenőriztek valamit). Azért apránként nagyjából sikerült kipihenni magunkat, főleg a második úton, amikor az olasz-szlovén határon már nem ellenőriztek. Reggel a vonatunk a napkelte első sugaraival gördült rá a Mestrét Velencével összekötő majd 4 km hosszú Ponte della Libertára.

Reggel, átkelés a lagúnán, vonattal.

A vonatunk mindkét alkalommal nagyjából pontosan érkezett, 7:10-re Venezia Santa Lucia pályaudvarra, ami 3 határátkelés után egész szép teljesítmény. Velencében a reggel 7 óra olyan, mint Budapesten a hajnali 4-5 óra. A pályaudvarról kilépve egyenesen a híres Canal Grande partján találjuk magunkat, ami ebben a korai időpontban még igencsak kihalt, egy-egy csónak csorog álmosan , néha pedig egy-egy Vaporettó áll be a pályaudvar előtti megállóba.

Venezia Santa Lucia pályaudvar

Érdemes a város tömegközlekedésére napijegyet vennünk, igaz nem olcsó mulattság, de a város bizonyos részeit csak hajóval lehet elérni (pl.: Murano, Burano), ráadásul ha az egész napos sétában elfáradunk, akkor jó program felülni egy vaporettóra, és végighajókázni a Canal Grandén. Reggel érdemes egyből a legnépszerűbb látnivalókkal kezdeni, mint a Rialto-híd vagy a Szent Márk tér, így elkerülhetjük a tömeget. Reggel 9-ig még szinte alig vannak ezeken a népszerű helyeken, hiszen a legtöbb turista szállodában lakik, nem siet, reggelizik stb. Ezt nagyon jól ki lehet tehát arra használni, hogy nyugodtan nézelődjünk a Rialto-hídról, vagy épp nyugodtan körbenézzünk a Szent Márk téren.

A Szent Márk tér reggel, még nem kell kerülgetni az embereket...

A Dózse-Palota 

Érdemes A Rialtoig vaporettóval menni, majd onnan a kis sikátorokon eljutni a Szen Márk térre. A nevezetességekről itt nem tervezek részletesen írni, hiszen Velencéről rengeteg jó útikönyv és internetes tartalom érhető el. A Szent Márk térről utunkat érdemes a Riva degli Schiavoni-n (Szlovén Rakpart) folytatni kifelé. Itt megnézhetjük a sóhajok hídját, ami szerintem látványra nem egy nagy szám, persze a története érdekes. Tovább haladva egész a Giardiniig érdemes elsétálni, ez egy szép park, ahol lehet egy kicsit pihenni.

Giardini

Innen a 41-es járattal viszonylag hamar ki lehet jutni Muranoba, ahol szintén érdemes rövid sétát tenni. Murano előtt ez a járat megáll a temető-szigeten (Cimitero), ha valakinek ilyen irányú érdeklődése van, akkor itt is meg lehet állni egy fél-egy órára. Muranóból a 12-es járattal lehet továbbutazni Buranoba. Itt már érdemes figyelni a menetrendet, mert míg a Canal Grandén 5-10 percenként járnak a hajók, és még Muranoba is 20 percenként el lehet jutni a 42-es járattal (sőt egyéb irányokból más járatok is vannak), addig ez a hajó már csak félóránként indul Murano Faro megállóból. Buranoi városnézésünket is érdemes lehet ehhez igazítani, 1 óra nagyjából elég Buranora.

Burano színes házai

A 12-es járat belső végállomása Fondamente Nove, ami nem épp a város turisztikailag legfrekventáltabb része, azonban érdemes lehet egy kicsit egy ilyen környéken is sétálni, ahol még megvan az „igazi” Velence. Én személy szerint ide szoktam beiktatni egy komolyabb sétát, ami általában konkrét úti cél nélküli bolyongás, jó ilyenkor 1-2 órára elveszni a város sikátoraiban. Ez után érdemes beiktatni egy hajózást a Canal Grandén, ekkor már nyüzsög a város, nagy a forgalom, és a turisták áradata is ellepi a járdákat.

A Canal Grande

A Canal Grandén két járat közlekedik, az 1-es, és a 2-es. Az 1-es alapjáratként mindenhol megáll, míg a 2-es csak a fontosabb helyeken, ha nem konkrét helyre akarunk eljutni, akkor én a 2-es járat igénybevételét javasolom, mert picivel gyorsabb(nem áll meg mindenhol). Az út végén visszajutunk a pályaudvarhoz, ahonnan egy megállót továbbutazva juthatunk el a Piazzale Roma-ra. Ha szűkös költségvetésen vagyunk, de mégse otthonról hozott párizsis zsemlén akarunk élni, akkor az itt található nagyobb boltok egyikében érdemes vásárolni. Ha már unjuk a nagy nyüzsgést, amit a turistaáradat okoz, akkor érdemes lehet a város rengeteg templomából találomra egyet kevésbé ismertet kiválasztani, és pár percre beülni, és gyönyörködni.

Gondolák

A gondolázás annyira drága, hogy egyszer sem próbáltam ki, szerintem ez nem az átlag magyarok pénztárcájára van szabva. Pontos árra nem emlékszem, de ha jól emlékszem egyszer 120 eurót kértek volna egy 15-20 perces körért. Ez biztos nagyon nagy élmény, de ennyi pénzből egy hetet el lehet tölteni Ukrajnában, de még Bécsbe is ki lehet ugrani két napra.  Ha nyár van, és van időnk, érdemes lehet kimenni Lido szigetére, strandolni, bár én ott még soha nem voltam strandolni, mert szerintem egy (vagy akár több) napot simán el lehet Velencében is tölteni. Mindenesetre ha Lidoba akrunk kijutni, szintén az 1-es járatot érdemes igénybe venni, de ha épp jön az 51/52-es, akkor az is jó lehet, sok másik járat mellett.

Velence látképe

Itt érdemes megjegyezni, hogy a napijeggyel nem vehető minden járat igénybe, erre érdemes odafigyelni. A napijegy jó az összes ACTV által üzemeltetett hajójáratra, illetve a buszjáratokra, amelyeknek nagy része a Piazzale Roma-tól indul a szárazföld (Mestre) felé, de közlekednek buszok Lido-n is. Viszont az Alilaguna járatok, pl. A és B vagy a 16-os nem vehetőek ezzel igénybe, erre érdemes figyelni.

Vaporetto

Ha nagyon el vagyunk eresztve, akkor a híres velencei vízi-taxik egyikét is igénybe vehetjük, de ezeknek is elég borsos ára van. Egy Velencén belüli utazás mondjuk a vasútállomástól egy szállodáig 65 euróba kerül, egy reptéri transzfer 95 euró. Ennyi minden után valószínűleg a nap nagy része már eltelt. Ha nem nyár van, akkor még a vonat indulása előtt besötétedik, ilyenkor érdemes lehet visszamenni a Szent Márk térre, és a főbb látnivalókat este is megnézni. Én ez után mentem vissza általában a pályaudvarra, ahova jellemzően fél 9 fele értem vissza. Nem szabad elfelejteni, hogy bár Velence nem túl nagy, a közlekedés elég lassú, hiszen választhatunk a gyaloglás, és a vaporettók között, ám utóbbiak is csak 5-6km/órával haladnak a Canal-Grandén, és 11-13km/órával a lagúna külső részein. Ezt érdemes figyelembe venni, ha el akarunk érni egy bizonyos buszt, vagy vonatot.

A Velence-Budapest járat magyar kocsija Velencében.

A Venezia Euronight este 21:00-kor indult régen Velencéből és másnap 11-körül érkezett meg Budapestre. Látható, hogy a Venezia Euronight leginkább a Budapestről Velencébe utazó turistákra volt időben optimalizálva, ha csak egy napra szorítjuk látogatásunkat, akkor is 14 órát el lehetett tölteni a városban. Mivel Velencében a szállások igen drágák, nem egy ördögtől való gondolat így utazni, elég sok pénzt megspórolhatunk vele. De ez a múlt, és a közeljövőben (még legalább egy évig) biztos nem lesz közvetlen eljutás Velencébe vonattal, és az a sanda gyanúm, hogy hosszabb távon sem várható változás ez ügyben. Hogy lehet tehát ma eljutni Velencébe? A MÁV nem akarta teljesen veszni hagyni ezt az üzletet, így ha valaki még mindig vonattal akar eljutni, megteheti. A MÁV a Bécsből Velencébe közlekedő éjszakai vonathoz kínál csatlakozást, így egy bécsi átszállással még mindig elérhető Velence, és időben is nagyjából csak másfél órával hosszabb az út így, a jegy pedig 10 euróval kerül többe, mint annó a Veneziára, vagyis oda-vissza 78 euróból lehet ma eljutni.

Velencei utca

Mint minden vonatmegszűntetésből, ebből is a sokkal kevésbé túlbürokratizált buszközlekedés került ki győztesen, a Volánbusszal a hét három napján juthatunk el Velencébe, illetve 3 napon tudunk visszajönni értelemszerűen. A busz gyorsabban megteszi a távot, és a jegyek ára is versenyképes a vonattal. Így annak, aki olcsón akar eljutni Velencében, a buszt tudom ajánlani. A busz a vonathoz képest kijjebb, a Tronchetto nevű parkoló-szigeten áll meg, de a bejutás a városba innen sem vészes. Egyrészt a Canal Grandén végigmenő 2-es hajójárat is megáll itt, de a Piazzale Romaig egy People Mover-rel is bemehetünk (ha tud erre valaki valami jobb magyar szót, ne tartsa magában az infót!). Autóval is eljuthatunk természetesen Velencébe, de ez a GPS-ek korában nem igényel különösebb leírást. Velence minden évszakban ideális úti cél, egyedül a Karnevált tartom én kerülendőnek, mert bár megvan a maga varázsa, ekkor még az alap tömegnél is többen vannak. Persze ha ez valakit nem zavar, akkor nagy élményben lehet része ekkor is. Velence felfedezéséhez további hasznos tippeket olvashattok ebben a cikkben: "13 tipp Velence élvezetes felfedezéséhez" ! A bejegyzésemet azzal kezdtem, hogy ma napra pontosan 3 éve ment el az utolsó vonat Velencébe, ezzel megszűnt egy legendás vonatjárat. Sajnos nem ez volt az utolsó, kevesebb, mint egy hét múlva egy másik legendás járat búcsúzik. A Tisza Expressz december.14-én indul utoljára Moszkvába, remélem ez a járat a Veneziával együtt minél hamarabb feltámad!