Ha már egy korábbi bejegyzésemben szóba hoztam, hogy Minszk mennyire kiesik a turisták látóköréből, most nézzük meg, hogy mit kínál a város annak a kevés embernek, aki mégis rászánja magát egy vizitre. Belarusz 2 milliós fővárosa egy lassan ezer éves nagyváros. Ehhez képest mégis viszonylag kevés látnivalót kínál, ennek oka, hogy a város nagy része teljesen megsemmisült a második világháborúban. Itt (ellentétben Varsóval) nem a történelmi óváros újjáépítése mellett döntöttek, hanem egy szovjet mintavárost akartak létrehozni. Ami persze menthető volt, azt újjáépítették, de nem sok ilyen épületet találtak. Emiatt Minszk 1945 előtt épült épületei elszórtan, többnyire magányosan vagy kisebb csoportokban találhatóak a belvárosban. A leginkább óvárosnak tekinthető rész a Niamiha metróállomás környékén található. Itt található több régi templom között a Szent Péter és Pál katedrális, mely 1613-ban készült el, és ezzel a város legrégibb épülete.

A Péter-Pál katedrális oldalról...

... és szemből. A katedrális része egy kolostor is, ennek épülete látható a templomtól balra.

  A közelben található a régi városháza piciny épülete, mely ugyan a háborúban elpusztult, de 2003-ban újjáépítették. Az óvároson kívül a város leginkább azoknak tartogat látnivalókat, akik egy tipikus szovjet mintavárosra kíváncsiak, bár a sztálinista megalománia mellett néhány érdekes, modern épület is található a városban. A Függetlenség sugárúton érdemes kezdeni a városnézést. Ez a sugárút a nagy moszkvai sugárutak mintájára épült, irányonként 3-4 sávval, széles járdákkal, és impozáns épületekkel.

A Függetlenségi sugárút részlete.

Az út a város egyik legfontosabb terénél, a Függetlenség téren kezdődik. A tér régen Lenin nevét viselte, a név már nincs meg, de szobra még ma is áll itt. Ez az ország kormányzásának központja, itt található a parlament a városi tanács és az Állami Egyetem épületei. Ezek mind tipikus, 70-es , 80-as évekbeli kockaépületek, nem túl szépek, de a szovjet építészet minőségibb alkotásainak számítanak.

Lenin szobra, mögötte a parlament.

A tér része még a város egyik jelképének számító Vörös Templom, mely az 1900-as évek legelején épült. Különleges kialakítása mellett azért is érdemes betérni a templomba, mert itt őrzik a Torinói Lepel egyik másolatát (ha jól tudom ezekből összesen 7 van).

A Torinói Lepel még másolatként is érdekes.

A Függetlenség sugárúton elindulva igazi Sztálin-barokk és szocreál paloták között vezet az utunk. A főposta, a központi könyvesbolt, a Nemzeti Bank, a titkosszolgálatok székháza mellett rengeteg étterem és kávézó várja a vendégeket. A sugárút első szakasza a Kasztricsnickaja-téren (oroszosan Oktyabrijszkaja, és ez talán már sokaknak mond valamit :)) és véget. Itt található a Köztársaság Palota, a Szakszervezetek háza, több színház és egy szép park.

A Kasztricsnickaja-téren álló Köztársaság Palota.

A hatalmas tér végén megbújó Szakszervezetek háza.

Az út innen lefelé vezet, ahogy közeledik a Szviszlah-folyóhoz. Még a folyó hídja előtt láthatjuk az Állami Cirkusz épületét, majd a folyón átkelve elérünk a Győzelem térre, ahol igazi szovjet hangulatban lehet részünk (ha eddig még nem lett volna): A félkörben álló szocreál házak tetején vörös betűs propaganda-szövegek olvashatók, a tér közepén, az előző házak által körülvéve pedig a második világháborús győzelemre emlékeztető emlékmű található.

A Győzelem-tér. Sajnos igazán jó képet autóból lehetett volna készíteni róla, de erre nem volt lehetőségünk.

Ha még itt sem untuk meg a szocreál építészetet (amit azért 2 kilométer után nehéz elhinni), akkor még tovább mehetünk a Jakuba Kolasza térre, de nagy érdekességre itt már ne számítsunk. A város persze a Függetlenségi sugárúton túl is tartogat számos érdekes részt. Fentebb már említettem a kicsiny óvárost, arról nem írnék most újra. A Függetlenség-térhez közel található a pályaudvar. A modern épület nem túl érdekes, viszont a vele szemben álló Sztálin-barokk épület-kettős mindenképpen megér annyit, hogy ide is elsétáljunk, akkor is, ha egyébként nem vonattal utazunk.

A pályaudvar épülete.

Kilátás a pályaudvar épületéből.

A város külső részére is érdemes ellátogatni. A metró "Uszhod" (oroszosan Vosztok, vagyis "kelet") megállójánál kell leszállni, itt található a Nemzeti Könyvtár modern, 72 méter magas rombikub-oktahedron (remélem jól írtam le :)) alakú épülete. Az épületnek van egy kilátó-terasza, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Az épület egy kellemes park közepén áll, ahol kicsit ki is fújhatjuk magunkat a nagy városnézés közepette.

A Belarusz Nemzeti Könyvtár épülete.

Nem csak a Nemzeti könyvtár miatt éri meg épp ide kijönni, hanem azért is, mert itt található a város egyik legszebb lakótelepe, ami nyilván propaganda-célokkal épült. Az épületek utca felé néző falait hatalmas, 10 emelet magas, mozaikok díszítik. Témájuk persze a szocializmussal kapcsolatos, űrutazás, munkások, stb.

Mozaikos panelházak Minszk egyik lakótelepén (a szovjet panelházakat bemutató bejegyzésben több kép is van ezekről, ide kattintva olvasható a bejegyzés )

Magyaroknak érdekes lehet ellátogatni a Traktorgyárhoz (ahol a világhírű MTZ traktorok készülnek), itt ugyanis a gyár termékeivel elnyert díjak vannak kiállítva. Nyilván főleg az egykori keleti blokk különböző mezőgazdasági kiállításairól kerültek ide díjak, így több magyar is van.  A város egyéb látnivalói nem ilyen egy helyhez kötöttek. Szinte minden sarkon van egy park, melyek többsége kellemes pihenést tesz lehetővé két látnivaló között. A város tele van modern szobrokkal, szinte minden sarkon találunk egyet, amik már nem a grandiózus, heroikus szovjet stílusban készülnek, hanem közvetlen, emberléptékű, kedves alkotások. Városalapítók, lovasszekér, pihenő nő, szerzetesek, cirkuszi állatok, ezekről mind van szobor a városban.

Minszk egyik modern szobra.

Az esernyős kislány az egyik belvárosi parkban áll.

A minszki metró, bár egy-két állomásán igyekeztek a szovjet hagyomány szerinti grandiózus, díszes dizájnt hozni, többnyire elég puritánra sikerült. Így Kijevvel, Moszkvával vagy Szent Pétervárral ellentétben nem lehet a metrót külön látványosságnak tekinteni. Egy-két szép belvárosi állomást azért érdemes útba ejteni, de ha használjuk a városi tömegközlekedést, ezek amúgy is útba esnének. Talán a legszebb az egyes vonal Kasztricsnickaja állomása magas karcsú oszlopaival, de megéri leszállni a Yakuba Kulasza tér alatti állomáson is, ahol az oszlopokat belarusz népi motívumok díszítik.

A Jakuba Kolasza téri metróállomás, nem olyan szép, mint a moszkvaiak, de egy percre megéri körülnézni.

A végére néhány gyakorlati tudnivaló. Meglepő lehet, hogy egy ilyen, szinte teljesen turista-mentes városban a belváros tele van angol nyelvű turisztikai térképekkel. Ezekre nyugodtan támaszkodhatunk, a főbb látnivalók jól jelölve vannak rajtuk. A metróban is elterjedtek a latin-betűs feliratok, így angollal is egész jól el lehet boldogulni a városban, bár az alap errefelé természetesen az orosz.

A Vörös templom Minszk egyik jelképe.

A város tömegközlekedése kiváló, és olcsó. A metróval szinte minden érdemi látnivalót el lehet érni, de ahova véletlenül nem lehet eljutni metróval, oda a buszok, villamosok és trolibuszok sokasága biztosít eljutást. Napijegy sajnos nincs, vonaljegyekkel lehet utazni, amit elővételben kis kioszkokban lehet megvenni. A metróba zsetonnal lehet bejutni, egy zsetonnal annyit utazhatunk, amennyit akarunk, amíg el nem hagyjuk a metró területét. Belaruszba csak előre váltott vízummal utazhatunk, amit Budapesten, az ország nagykövetségén lehet igényelni. Budapestről Minszkbe mind repülővel, mind vonattal el lehet jutni. A vonatos eljutási lehetőségekről bővebben itt olvashattok: Vonattal Minszkbe.

A régi városháza épülete Minszk történelmi óvárosában.