Az egykori Szovjetunió különlegesnél-különlegeseb tömegközlekedési megoldásainak sorát folytatnám ezzel a cikkel. Volt már szó kisvárosi és falusi trolibuszról is, viszont falusi villamosról eddig nem. Pedig ilyen is volt, nem is túl messze Magyarországtól! A Krím-félsziget nyugati felén fekvő, ma kb. 2 ezres Molocsnoe volt az a falu, amely talán a legkisebb település volt a világon, mely önálló villamosüzemmel rendelkezett. De hogy is történt ez?

A molocsnoei villamos (kép forrása: www.transphoto.ru)

A történet 1986-ra nyúlik vissza, amikor is tavasszal egy ismert, és szomorú dolog történt a mai Ukrajna területén: A Csernobili atomkatasztrófa. A katasztrófa a szovjet Dél-nyugati Vasút Korosztenyi Igazgatóságának területén történt. Ez alá az igazgatóság alá több mint tízezer dolgozó tartozott, akiknek az egészségét komolyan veszélyeztette az atomerőmű katasztrófája, ezért a vasút igazgatósága összehívta a különböző vasúti vezetőket egy megbeszélésre 1986 nyarán, hogy átbeszéljék, milyen intézkedésekkel védjék a dolgozók egészségét. A megbeszélés helyszínéül a Krím-félszigeten, Jevpatorija melletti Molocsnoe falut választották, azon belül is az ígéretesen hangzó "Beregovoj" szállodába foglaltak ("Beregovoj" kb. annyit tesz, hogy "part menti", "(tenger)parti").

 A villamos végállomása a szálloda mellett (kép forrása: www.transphoto.ru).

Megérkezéskor derült ki, hogy a szálloda neve kissé eufemisztikus, ugyanis jó másfél kilométerre van a parttól. A szálló vendégeit buszokkal szállították a partra, ami a 80-as évek végének gazdasági bajai közepette nem mindig működött tökéletesen, gyakran nem volt üzemanyag a busz üzemeltetésére, ráadásul a két olajválság emléke is élénken élt még az emberekben. A szálló vezetőségét is zavarta a helyzet, és a vasúti vezetőkkel együtt arra az ötletre jutottak, hogy kéne építeni egy villamost a tengerhez.

Villamos a strandnál lévő végállomáson. (kép forrása: www.transphoto.ru)

A villamos jó ötletnek tűnt, hiszen árammal megy, így nincs kitéve a kaotikus üzemanyaghelyzetnek (a Szovjetunió áramellátását nagyrészt vízi- és atomerőművek biztosították), és a vasutak karbantartására általában jobban volt pénz, mint a közutakra. Úgy tervezték, hogy a villamos az 1988-as nyári szezonra készülhet el. Így tehát közvetve a villamos megszületése a csernobili atomerőmű balesetének következménye. 

A strandnál lévő villamosvégállomás, háttérben a Fekete-tenger partja.

Végül az építkezés csak 1989 márciusában kezdődött meg. Minden anyagot, és szakembert a Korosztenyi Vasútigazgatóság biztosított, hiába volt Koroszteny majd ezer kilométerre, miközben az alig 10km-re lévő Jevpatorijában ott volt a Dnyeppermenti Vasút. Emiatt ez a villamosvonal sokkal "nagyvasútibb" jellegű lett, mint a legtöbb szovjet város villamosüzeme. A nagyvasútról érkeztek a felsővezeték-tartó oszlopok, a sínek, és a talpfák is.

A villamos pályája: Jól látszik, hogy a talpfák többsége a nagyvasútról származik, ahol 1520mm-es nyomtávot használnak, a talpfák is erre vannak méretezve. (kép forrása: www.transphoto.ru)

Egyedül a villamoskocsik érkeztek a szomszédos Jevpatorijából, ahol épp zajlott a járműpark cseréje, így egy-két használt villamosra le tudott csapni a szálló. Mivel a jevpatorijai villamosüzem méteres nyomtávolságú pályával üzemel, így ezt a villamost is méteres nyomtávon építették ki. Az üzem 1989 július 5.-én (más források szerint augusztus 18-án) nyílt meg, az akkor 2600 lakosú faluban. Cserébe a kiépítésért a szálloda tulajdonjogának egy része a Korosztenyi Vasútigazgatósághoz került.

A villamos "vonalhálózata". (kép forrása: www.transphoto.ru)

A megépült vonal 1,5km hosszú lett, végig egy vágánnyal. A pálya szinte nyílegyenes volt, középtájon volt csak egy nagyon enyhe kanyar. Mindössze két megálló épült a vonal két végén, egy a szállónál, egy pedig a parton ("Plázs" néven). A szálloda területén épült egy mini-kocsiszín, mindössze két vágánnyal, melyből az egyiket később elbontották.

Villamos várja indulását a falusi végállomáson, bal oldalt a kocsiszín. (kép forrása: www.transphoto.ru)

Érkezik a villamos a strand felől, előtérben az egész hálózat egyetlen váltója, ami a kocsiszínbe vezetett. (kép forrása: www.transphoto.ru)

Az üzemhez eredetileg 4 darab gothai villamos került (ezek 1957 és 1962 között készültek). A 4 villamosból 2 kocsi párban alkotott egy szerelvényt, 1 kocsit alkatrészbázisnak használtak, és 1996-ra gyakorlatilag elbontottak, egy kocsi pedig erősítés gyanánt volt készenlétben, de 1997-ben ezt is kivonták a forgalomból.

Az egyik villamoskocsi utastere. (kép forrása: www.transphoto.ru)

A villamoskocsik egyirányúak voltak, így csak az egyik végükön volt vezetőállás, így csak párban tudtak közlekedni. A villamos minden évben június elejétől szeptember végéig közlekedett, vagyis csak a nyaralószezonban üzemelt. Az év többi részében nem sok értelme lett volna. A villamos minden nap 8:30-tól 19:00-ig közlekedett, 30-40 percenként. Nap közben volt egy másfél órás ebédszünet. Járatszám természetesen nem volt, a járatszámtábla helyén egy sirály képe volt kirakva :).

A villamos-szerelvény a kocsiszínben, a járatszámhelyén sirállyal. (kép forrása: www.transphoto.ru)

A villamosra az utolsó évben 1,5grivnya (kb 30Ft) volt egy jegy. Jegyet a kocsiban utazó kalauzoktól kellett venni, igaz, nem mindig volt kalauz a kocsiban. A szálló vendégei ingyen használhatták a villamost, a szálloda, kompenzáció gyanánt minden vendég után napi 4 utazásnyi pénzt fizetett a villamos üzemeltetőjének. A villamost azonban bárki használhatta, aki a faluban lakott, vagy más szállodában szállt meg.

A villamos egy 1991-es fotón, ekkor még 1-es számmal (ezt feltehetően Jevpatorijából örökölte). Az üzem ekkor alig két éves volt, ez volt a Szovjetunió utolsó nyara. (kép forrása: www.transphoto.ru)

A villamos túlélte a rendszerváltást, és az Ukrajnában nem épp egyszerű 90-es éveket, majd a 2000-es évek elején is békésen működött minden nyáron. Az utolsó év, amikor a villamos rendesen üzemelt 2013 volt. A halálos ítéletet a 2014 tavaszi krími események jelentették a villamosnak. 

Télen nem járt a villamos (kép forrása: www.transphoto.ru).

2014 nyarán a Beregovoj szállóba alig érkeztek vendégek (korábban az összefonódás miatt a legtöbb vendég az észak-ukrajnai Korosztenyi Vasútigazgatóság dolgozója volt, ők azonban érthető okokból az Oroszországhoz került Krímről már távol maradtak), így az üzem elindítását folyamatosan halogatták. Elvileg meghatározták az új jegyárat, 7 rubelbe került volna az utazás. Végül 2014 augusztusában néhány csoport kedvéért volt egy-egy külön menet, de a korábbi években megszokott menetrendszerinti forgalom nem indult el.

A villamos menetrendje.

2015-ben aztán bezárták a szállodát is, hivatalosan felújítás miatt, ám 2017 nyarán sem volt még nyitva, így simán lehet, hogy örökre bezárt ez a szálloda. Hivatalosan 2016-ban szüntették meg Molocsnoe faluban a villamosüzemet. Mivel az érkező turisták száma a kis faluban azóta sem közelíti meg a korábbi éveket, a villamos újranyitásának vajmi kevés esélye van. Így végződött hát a falusi villamos majd húsz éves története.

2017. június végére a villamosvonal egyre inkább az enyészeté lett. (kép forrása: www.transphoto.ru)

Molocsnoe faluban sajnos nem jártam, a legközelebb, a Krím-félszigeten, Szimferopolhoz volt szerencsém. Így a villamos történetét a neten fellelhető forrásokra alapozva írtam meg. Ezek leginkább a  www.transphoto.ru  oldal, az orosz, ukrán és német nyelvű wikipedia oldalak. 

2017. június: 4 évvel az utolsó rendes szezon, és 3 évvel az utolsó villamos elmenetele után, a pályát egyre inkább ellepi a gaz. (kép forrása: www.transphoto.ru)