A marsrutkáktól a plackartig

Dusanbe, közép-Ázsia rejtett gyöngyszeme

2015. április 13. - ruba

  Dusanbe nem tartozik az átlagos turisztikai célpontok közé. A kultúra iránt érdeklődő turistákat a selyemút közeli nagyvárosai, Híva, Bukhara és Szamarkand szipkázzák el, míg a természetjárók a Pamírba, vagy a Tien-Shanba igyekeznek. Dusanbe pedig e között a két világ között egyfajta turisztikai vákuumban található. Leginkább a Pamírba utazók fordulnak meg itt, hiszen a Pamírból minden út Dusanbe-ba (vagy Os-ba :)) vezet. Ha azonban erre vet minket a sors, semmiképpen ne rohanjunk tovább. Saját személyes véleményem szerint Dusanbe a közép-ázsiai fővárosok közül talán a legizgalmasabb. Asztana csak egy modern és kissé rideg felhő-karcoló dzsungel, Biskek egy kissé szürke nagyváros, Asgabat szintén egy rideg, csupa márvány-arany kirakatváros, Taskent pedig, bár sok látnivalója van, alapvetően egy szmogos metropolisz. Ezzel szemben Dusanbe látnivalók sokaságát kínálja az ide látogatóknak. Lakói ráadásul barátságosak, az árak kifejezetten barátiak, és van egy kicsit kopottas, szovjetes bája is a városnak.

38-dscf_624.JPG

Minisztériumi épület a Rudaki sugárúton

  A város neve magyarul hétfőt jelent, és arra vezethető vissza, hogy egy olyan piac helyen alakult ki a város, ahol hétfőnként tartottak vásárokat (a város eredeti neve egyébként ennek megfelelően Dusanbe-Bozor, vagyis szó szerint „Hétfői Piac”volt). A XX. század elejéig a település azonban nem volt több egy jelentéktelen falunál. A szovjet csapatok elől menekülő Buharai emír (akinek országához ekkor a város tartozott) rövid időre itt húzza meg magát 1923-ban, Dusanbe ekkor kap városi rangot. Később a szovjetek kezdik el a város komoly fejlesztését, és ők teszik meg Tádzsikisztán fővárosának is. 1929-től 1961-ig a várost Sztálinabádnak hívták.

49-dscf_665.JPG

Egy letűnt kor emléke a Győzelem-parkba felvivő egykori libegő alsó állomásának épületén.

  A Tádzsikisztán függetlenedése után kitört polgárháború eleinte elkerülte a fővárost, ám a háború vége felé a lázadók és az orosz csapatok már a város utcáin harcoltak. A béke beköszöntével Dusanbe fejlődése még nagyobb lendületet vett, és ma egyértelműen az ország legfejlettebb nagyvárosa. Dusanbe lakossága 1926-ban, néhány évvel az után, hogy a szovjetek átvették a hatalmat 6000 fő volt, ma már közel 800 000-en lakják.

41-dscf_635.JPG

Lakóház Dusanbe központjában. Mint általában a szegény országokban, itt is minden lakáshoz legalább egy parabolaantenna tartozik.

  A látnivalók főleg a Rudaki-sugárúton találhatóak, ez a város fő tengelye. Rudaki (teljes nevén: Abu Abdollah Jafar Ibn Mohammad Rudaki) IX. századi perzsa költő volt, a perzsa költészet megalapítójának is tartják, nem csoda, hogy a város egyik legfontosabb útját is róla nevezték el.  Virtuális sétánkat kezdjük a vasútállomásnál, ahonnan a sugárút is indul. Maga az állomás épülete nem túl szép, de a Szovjetunió építészete iránt érdeklődő embereknek érdekes lehet.

21-dscf_558.JPG

A dusanbei pályaudvar épülete.

A pályaudvar előtti teret Kujbisev szobra díszíti. Az út első 250 métere jobbára érdektelen lakóépületekből áll, ám ez után az út egy széles térbe torkollik, ahol keresztbe az Aini-sugárút fut, és maga a Rudaki is egy enyhe balkanyart vesz. A Rudaki eddigi tengelyét a Történeti- és Művészeti Múzeum óratoronnyal ellátott díszes épülete állja el.

20-dscf_557.JPG

A Történeti és Művészeti Múzeum épülete.

  A téren emellett egy szálloda található. Az utak alatt aluljárón kelhetünk át. Általában egy aluljáróról nem emlékeznék meg, ám itt díszítés gyanánt akváriumokat helyeztek el, valódi, élő halakkal! Érdekes koncepció, bár nem tudom, hogy a halak az állandó sötétséget hosszú távon hogyan viselik.

22-dscf_569.JPG

Aluljáró akváriumokkal!

  Továbbhaladva a Rudakin bal kéz felé a Tádzsik Állami Egyetem főépülete látható, majd jobb kéz fele következik az Állami Operaház gyönyörű épülete. Az Opera mellett áll a Vakhs szálloda, melyben viszonylag olcsón (kb. fejenként 10 dollárért) meg lehet szállni. A szálloda építése idején igazi elithely lehetet, erre emlékeztet a belső terek gazdag díszítése. A Rudaki sugárúton tovább haladva különböző közigazgatási épületek mellett haladhatunk el, ezek közé tartozik a Tudományos Akadémia, az Államkincstár és az Állami TV székháza is.

02-dscf_479.JPG

A Kulturális Minisztérium épülete

  Gyakorlatilag az út mentén található összes épület valamilyen állami funkcióval bír, esetleg nagyobb cégek székházaként működik. Tovább haladva az út egy enyhe jobb-kanyarral irányt vált, ezen a helyen található az egész ország, és a főváros jelképe is az Iszmail Szomoni emlékmű. Az emlékmű a talapzattól a csúcsig 25m magas, és a tetején található hatalmas korona színaranyból készült!

04-dscf_494.JPG

Az Iszmail Szomoni emlékmű, Tádzsikisztán egyik jelképe.

  Az emlékmű 1999-ben készült el, a tádzsik első államiságának 1100 éves évfordulójára (bár a Szomoni által alapított államnak nem sok köze van a mai Tádzsikisztánhoz). A Szomoni-emlékmű nem csak a város jelképe, hanem egyben a város központja is. Ezzel szemben található a tádzsik parlament 1949-ben elkészült kissé jellegtelen épülete.

03-dscf_488.JPG

A tádzsik parlament.

  Az emlékmű mögött több szökőkút található, amelyek mögött a tádzsik címer-emlékoszlopa áll. Ezek mellett áll a Nemzeti Könyvtár épülete. A Rudaki sugárútat ez után a jobb kanyar után balról egy nagy park szegélyezi, amit szintén Rudakiról neveztek el. A park szépen gondozott, tele szökőkutakkal, bár a fák többsége még fiatal, látszik, hogy a parkot nem rég építhették.

05-dscf_497.JPG

Szökőkutak, háttérben a tádzsik címer emlékoszlopa.

06-dscf_509.JPG

A tádzsik címer emlékoszlopa.

09-dscf_515.JPG

Kilátás a címeroszlop alól: Szemben a szökőkutak mögött a Szomoni emlékmű, jobb oldalon a második épület a Nemzeti Könyvtár épülete, bal oldalon pedig a Rudaki park széle látható.

12-dscf_521.JPG

Rudaki szobra a róla elnevezett parkban.

  A park mögött emelkedik egy új építésű, hatalmas aranykupolás épület. Ennek neve a „Nép Palotája”. Az elnevezés kísértetiesen hasonlít a bukaresti „Népek Palotájára”, és a funkciója is ugyanaz, mint annak volt Ceausescu idején: Ez az elnök (Emomali Rahmoni) rezidenciája, és hogy az elnevezés még ironikusabb (vagy vérlázítóbb) legyen, az egész épületet kerítés veszi körül, így a népnek még a közelébe sem lehet menni. A Nép Palotája építészetileg egyébként szép, de kevés cinikusabb dolgot tudok elképzelni egész Ázsia egyik legszegényebb országában, mint egy palotát, amit a népről neveznek el, hatalmas, aranyból van, és a nép még a közelébe sem mehet.

08-dscf_513.JPG

A Nép Palotája.

  Ha szemben állunk a palotával, akkor jobbra megpillanthatjuk a világ legmagasabb zászlótartó-rúdját, amin a világ egyik legnagyobb zászlaja leng. A 165m magas (A SOTE nagyvárad téri épülete ennek kb. a fele!) rúdon egy 30X60m-es, 700kg súlyú zászlót lenget a szél. Vagy épp nem, mert egy ekkora súlyú, és méretű zászló, egy olyan nyári napon, amikor szinte semmi légmozgás nincs, nem nagyon mozdul. Viszont amikor elkezd fújni a szél, a zászló igen impozáns látványt nyújt.

07-dscf_512.JPG

A világ legmagasabb zászló-rúdján a világ egyik legnagyobb zászlaja. A kép nem igazán adja vissza a méreteket.

De térjünk vissza a Rudaki sugárútra, és haladjunk tovább észak felé! Az út, miután elhagyja a Rudaki-parkot egy rövidebb érdektelen rész után eléri az Iszmail-Szomoni út torkolatát. Az út nyugat fele halad, vele szemben az elnöki hivatal épülete áll. Ez kevésbé impozáns, mint a rezidencia, egy szürke, szovjet hivatali épület az 50-es, 60-as évekből.

14-dscf_532.JPG

Az Elnöki Hivatal épülete.

  Tovább haladva a Rudaki-n, az út jobb szélén először a „Rohat” étterem/teázó érdekes épületét tekinthetjük meg, majd a Lahuti színház kék épülete következik. Innen tovább haladva a második bal oldali mellékutcában találhatjuk meg a Dusanbei Nagymecsetet, ide mindenképpen érdemes ellátogatni.

17-dscf_544.JPG

A Dusanbei Nagymecset.

 Innen észak felé tovább haladva található a pedagógiai egyetem, egy régi mozi, és egy kis mellékutcában a botanikus kert. Végül az út érdemi része a Rudaki és az Omar Khajjam utak kereszteződésében ér véget. Idáig a vasútállomástól az egész úton végigközlekedik az 1-es trolibusz, ha elfáradtunk, akkor akár ezzel is visszautazhatunk. Ennél tovább azoknak érdemes menni, akik Tádzsikisztán északi részei felé szeretnének utazni (pl.: Penjikent, Isztaravsan, Hudzsand, Iszfara stb. városok felé). Ők az 1-es busz végállomásánál találhatnak maguknak fuvart. A busz szintén a belváros felől jön. Az út itt elhalad a Dusanbei Cementgyár mellett, aminek kerítését szép, festett képek díszítik. Ezek önmagukban szerintem nem érnek meg annyit, hogy csak ezért kilátogassunk ide, de ha valaki erre jár, rászánhat pár percet. 

19-dscf_549.JPG

A Lahuti-színház.

Persze Dusanbe nem csak a Rudaki-sugárútból áll, nézzük, mit találunk, ha letérünk erről az útról!

  Még a Rudaki út elején található az Aini-út kereszteződése. Ezen az úton nyugat felé elindulva jutunk el a Győzelmi Emlékműig, nem egy nagy szám, de ha sok időnk van a városban, akkor belefér. Az Opera mögé is érdemes bemenni, itt egy kisebb park található.

48-dscf_663.JPG

A Dusanbei Operaház

  A park mögött kezdődik egy utca (Bekhzod utca), ezen végighaladva elérünk a várost övező hegyek határához, az út nem hosszú, az Operától kb. 1km. Az út végén a Népek Barátsága utca található, erre kell balra fordulni, és a rövidesen felbukkanó körforgalomnál jobbra. Ez az út egészen felvisz egy hegyre, ahol szépen kiépített park található. Itt található a második világháborús emlékmű-komplexum is. A hegyről szép kilátás nyílik a városra is, így már csak ezért is érdemes ide felmászni.

50-dscf_669.JPG

A Győzelem-park, háttérben, a piros-fehér-zöld tetejű épület az egykor ide felvivő libegő felső végállomása, ez alatt terül el a város.

51-dscf_671.JPG

A Második világháborús győzelem emlékműve.

54-dscf_675.JPG

Az Örökláng itt sem ég.

  A város másik fontos főútja az Iszmail Szomoni sugárút. Ez, mint fentebb is írtam a Rudakiból ágazik ki az Elnöki Hivatal épületénél. Nem lehet eltéveszteni, hiszen 2x3 sávos főútból nem sok van. Az úton nyugat felé elindulva az első említésre méltó épület a Nemzeti Múzeum. E mögött áll a korábban már említett zászló-rúd is, ezt akár innen is megtekinthetjük.

42-dscf_636.JPG

A tádzsik zászló.

43-dscf_645.JPG

A Nemzeti Múzeum.

Tovább haladva az út átkel a Varzob-folyó felett. Közvetlenül ez után található a Dusanbei Állatkert, a túloldalon pedig egy park, közepén egy tóval áll. A parkban különféle szórakoztató létesítmények működnek. Tovább haladva egy iszlám kulturális központ érdekes épülete mellett haladhatunk el, ami az iszlám egy kevésbé ismert ágának, a Nizari iszlámnak a helyi központja.

36-dscf_615.JPG

Naziri kulturális központ.

Ez után az út lakóövezetbe ér, és egészen a város széléig nincs érdemi látnivaló. A város szélén található a Hisszar-bazár. A dusanbei helyi járatok idáig közlekednek, itt lehet átszállni a Hisszar felé közlekedő marsrutkákra, vagy taxit fogni.  A város határa innen már csak alig 1 km-nyire van, ezt egy hatalmas kapu jelzi, ez üdvözli az utazókat, akik Dusanbe városába érkeznek. A város délnyugati részén, a Szadi Sherozi úton található a cirkusz kör alakú épülete.

44-dscf_651.JPG

 A Varzob-folyó

Hisszar

   Bár közigazgatásilag nem tartozik Dusanbéhez, Hisszar meglátogatása gyakorlatilag egy dusanbei programnak tekinthető, a város alig fél órára van Dusanbe határától. Az Iszmail Szomoni sugárút végéről taxival, vagy marsrutkával közelíthetjük meg Hisszart. Taxival egészen az erődig vitethetjük magunkat, a marsrutkák viszont csak a város központjában található Főtérig mennek, innen mindenképpen taxival kell tovább utazni (a Főtértől az erőd még kb. 5 kilométer, így gyalogolni nem érdemes).

33-dscf_598.JPG

Kilátás az erődből az egykori medresszére, melyben ma múzeum működik.

A Főtéren hatalmas a nyüzsgés, a teret egyik oldalról egy nagyobb piac, másik oldalról pedig a kissé kaotikus marsrutka-állomás határolja. Érdemes egyébként legalább az egyik irányba marsrutkával utazni, hogy kicsit belelássunk egy tádzsik vidéki város életébe. A marsrutka-állomáson nem kell megijedni a rengeteg indulásra kész kisbusztól. Rengeteg vezető álldogál a busza mellett. Ha nem is ismerjük a cirill abc-t, csak ismételgessük, hogy „Dusanbe”, és előbb úton leszünk, mint gondolnánk. Az erődből és az azt körülvevő egykori karaván-szerájokból és medresszékből nem sok maradt, ettől függetlenül érdemes kilátogatni ide, hiszen Dusanbe fiatalsága miatt ott nem találhatunk ilyen régi épületeket.

25-dscf_583.JPG

A Hisszari Erőd romjai

  Az egyik épületben egy történeti múzeum van berendezve. A múzeum kiállítási anyagát elég régen frissíthették utoljára, ugyanis kb. a fele különböző szovjet csapatok hősies helytállásáról, május elsejei ünnepekről, és a kolhozokban elért hatalmas eredményekről szól. Így a múzeum alkalmasabb a letűnt szovjet propaganda felidézésére, mint a környék múltjának megismerésére. Összességében azonban a múzeum megéri azt a néhány szomonit, amit elkérnek érte.

27-dscf_587.JPG

A múzeum nem túl interaktív...

29-dscf_589.JPG

Ráadásul van egy szovjet propaganda részleg is.

30-dscf_591.JPG

A múzeum épülete viszont szép.

Dusanbe a Fan-hegység lábánál fekszik, a közeli hegyekben bizonyosan több kiránduló-hely is van, ám a tádzsik hegyvidék hatalmas, csak óvatosan kóboroljunk! Aki szeretne kicsit kimozdulni a hegyekbe, annak észak felé érdemes elindulni. Dusanbétól, alig 10km-re található Varzob, a Dusanbe-Hudzsand főút mentén már a hegyek között. A Rudaki sugárút végén érdemes ide taxit, vagy marsrutkát nézni. Egyébként a Dusanbe részét képező győzelem-park is a Fan-hegység egyik hegyére épült

57-dscf_1144.JPG

Üdvözlőtábla Varzob határában.

58-dscf_1145.JPG

Táj Varzobnál.

Gyakorlati tudnivalók

Tádzsikisztánba a beutazáshoz magyar állampolgároknak vízum szükséges, ám ennek megszerzése igen könnyű. Dusanbéba legegyszerűbben természetesen repülővel lehet eljutni, de ez elég drága. Köztes megoldás, ami azért elég gyors, de még olcsó is, ha a szomszédos Kirgizisztán fővárosába, Biskekbe utazunk repülővel (oda ugyanis olcsóbb török fapadosok is járnak), és onnan a Biskek-Os-Batken-Iszfara-Hudzsand-Dusanbe útvonalon busszal és taxival közelítjük meg a várost. Vonattal ma már nem lehet eljutni Dusanbéba, pedig egészen 2014 decemberéig közlekedett egy közvetlen Moszkva-Dusanbe járat, ezzel elméletileg egyetlen moszkvai átszállással elérhető volt Dusanbe, igaz ehhez több traniztvízumra is szükség volt. Majdnem végig azért ma is el lehet jutni vonattal, hiszen Moszkvából Taskent ma is elérhető, innen pedig a tádzsik határ alig 1 óra marsrutkával, vagy taxival, ahonnan Hudzsandon át lehet elérni Dusanbéba. Aki egészen közel akar jutni Dusanbéhoz, az még fokozhatja ezt azzal, hogy Taskentből még egy vonattal lemegy az afgán határon található Termez-be, ahonnan Dusanbe már csak kb. 90-100km, amit így aztán egy fél nap alatt meg is lehet tenni.

37-dscf_618.JPG

A Tádzsik Mezőgazdasági Minisztérium épülete. Rajta az elnök, Emmomali Rahmoni képe látható, amint épp egy búzamező közepén áll. A kép az 50-es évek Magyarországát idézi...

A városon belüli közlekedéshez választhatjuk a kiterjedt, és lassú trolibusz-hálótatot, vagy a még kiterjedtebb, de valamiért még lassabb autóbusz-hálózatot. A jegy ezeken 1 szomoni, vagyis kb. 50Ft.  A dusanbei tömegközlekedésről hamarosan lesz külön poszt.

01-dscf_475.JPG

Trolibusz a Rudaki-sugárúton. A középső ajtó mellett álló melegítős-papucsos gyerek a kalauz, nála kell jegyet venni!

A csapvíz ivása nekünk semmilyen gondot nem okozott, így bár kellő óvatosság nem árt, szerintem a víz iható. Tádzsikisztánban ne lepődjünk meg, ha egy városban éjszaka nincs közvilágítás. Én az országban eltöltött egy hetem alatt 2 településen láttam működő közvilágítást, ezek egyike egy jelentéktelen kisváros, Dangara, a másik viszont Dusanbe, itt nem kell aggódnunk, az utak rendesen meg vannak világítva, sőt a belvárost (Nemzeti Könyvtár, Szomoni-emlékmű, Rudaki park stb.) érdemes este is felkeresni. Az emlékművek szépen ki vannak világítva, a szökőkutak színes fényekben pompáznak. A közvilágítás hiánya azonban nem jelenti az áram hiányát, az még a legkisebb pamíri falvakban is van, én magam áramszünetekkel sem találkoztam. Az alapvető élelmiszereket a városszerte megtalálható boltokban, vagy a nagyobb piacokon szerezhetjük be. Nagyobb bevásárlóközpontok, vagy hipermarketek (mint pl. Pesten az Auchan vagy a Tesco) nincsenek, inkább a magyar abc-k méretébe eső boltokat találhatunk. ATM-ek a nagyobb városokban így Dusanbéban is megtalálhatóak, és a bankokban pénzt is lehet váltani. A legnépszerűbb valuták az amerikai dollár, az euró és az orosz rubel. A tipikus közép-ázsiai étel a plov, melyet Asgabattól Pavlodárig minden nép a saját találmányának tart. Nem egy olyan nagy dolog, gyakorlatilag egy kicsit zöldséges rizses-hús, ezt a tádzsik fővárosban is érdemes megkóstolni.  A városban több helyen nagy sárga tartálykocsikból árulják a poszt-szovjet térség emblematikus italát a kvászt.  

 16-dscf_536.JPG

 Taxisok az előtérben, a háttérben pedig a Rudaki-sugárút egyik legérdekesebb étterme, a Rohat-étterem.

 Összességében Dusanbe egy szép környezetben elterülő, kicsit kopottas, de mégis csillogó nagyváros, mindenkinek csak ajánlani tudom!

A bejegyzés trackback címe:

https://ruba.blog.hu/api/trackback/id/tr177358502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr.XL 2017.03.10. 06:00:07

A leginformatívabb oldal, amit találtam a neten a városról. Köszönöm a munkádat.
süti beállítások módosítása