Nagyjából három hete jelent meg cikkem, melyben a MÁV-Start Utasellátóval kapcsolatos döntését véleményeztem (ide kattintva olvashatjátok). Az írás elég nagy népszerűségnek örvendett, az Index mellett idézte a VDSzSz, a Járókelők.hu és a Magyar Nemzet is, ezért úgy gondoltam, hogy megírom, mit gondolok a helyzetről most. Ezt azért láttam szükségesnek, mert azóta elég sok minden történt az üggyel kapcsolatban.

MÁV-Start vs. Utasellátó

Ahogy tulajdonképpen (jó kommunista szokás szerint) az eredeti változtatásokat is egy munkajogi/munkaerőpiaci állásfoglalásba/közleménybe rejtve hozták nyilvánosságra, úgy az ügynek most is van egy munkaügyi oldala. Ez ügyben annyi történt, hogy a dolgozókat képviselő szakszervezet, és a MÁV-Start képviselői leülnek egymással tárgyalni. Ez nem túl combos, ráadásul ugye csak a munkavállalókról, és nem az általuk üzemeltetett szolgáltatásról szól. Tehát még ha meg is állapodnak, az nem garancia arra, hogy a hálókocsik és étkezőkocsik megmaradnak. Így sajnos a tárgyalás ténye, bár örvendetes lehet a munkavállalóknak, azon nem feltétlenül segít, aki mondjuk jövőre is fekve szeretne utazni Berlinbe.

A Déli-pályaudvar egy nyári reggelen.

A Közbeszéd 

Ahogy egyre nagyobb nyilvánosságot kapott a tervezet, úgy vált egyre markánsabb elemmé a megszűntetni tervezett szolgáltatások egyike, az Erdélybe közlekedő Corona-ról eltüntetni tervezett étkező- és hálókocsik kérdése. Ez azért is került előtérbe, mert szemben a többi változással,  részben már meglépték a negatív változtatásokat, így itt már konkrét tapasztalat, és ezzel felháborodott utazóközönség is van. Végeredményben ma már a sajtó nagyobb részében a probléma annyira degradálódott, hogy "Úristen, nem lesz normális vonat Székelyföldre!". Ami persze fontos, és komoly probléma, de az össz probléma egy kisebb szelete. Úgy látszik az van, hogy mondjuk egy Berlinben élő magyar hazautazásának megnehezítése kevésbé problémás, mint egy Székelyföldön élő magyar Magyarországra utazása. Az én meglátásom szerint mindkettő egyformán fontos. Az Erdélyi vonallal tökéletesen sikerült az "oszd meg és uralkodj" elvet alkalmazni, még ha ez nem is volt szerintem tudatos. Így most már ennek az erdélyi szolgáltatásnak a fenntartása számít majd a kegynek, fejlesztésnek, hogy lám, milyen rendesek vagyunk, ezt nem szüntetjük meg.

A varsói, lengyel hálókocsik egyelőre maradnak.

Mi lesz így?

Meglátásom szerint ezzel aztán megágyaztak annak, hogy a problémát letudják a székelyföldi vonat megtartásával. Arra visszateszik az összes kocsit, minden más mehet a levesbe (de kívánom, hogy ne legyen igazam). A munkavállalók egy része megtarthatja az állását, másik részét pedig valahogy megnyugtatják. Ez azért baj, mert így a rendszerszintű problémának nem mennek elébe. Azzal, hogy ráirányult a figyelem a problémára, itt lett volna a lehetőség arra, hogy az étkezőkocsikra valamilyen életképes koncepciót alkossanak a MÁV-Start vezetői, és a háló- és fekvőhelyes kocsiknak is megtalálják a helyét a rendszerben. Véleményem szerint ez nem lenne lehetetlen, és ezek az éjszakai vonatok az utolsók, amik felvehetik a versenyt a légiközlekedéssel (még akkor is, ha a légitársaságok cinkelt lapokkal játszanak) egy bizonyos távon. Így viszont szerintem az fog történni, hogy a székelyföldi járat visszaállítása mellett, továbbra is kiveszik a legtöbb vonatból az étkező- és hálókocsit, továbbá, lévén, hogy ilyen kocsik beszerzésére terv sincs, csak idő kérdése, hogy mikor szüntetik be végképp a teljes étkező- és hálókocsiszolgáltatást.Aztán meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Székelyudvarhely állomása: Székelyföld is fontos, de azon kívül is van élet.