A következő bejegyzésben egy általam megfigyelt, és nagyon sajnálatos jelenségről szeretnék írni. Minthogy sokat utazom, sokszor kérdezik tőlem, hogy hova érdemes utazni, tudok-e valami jó helyet, tippet. Attól függően, hogy ki mire vágyik (hegymászás, tengerben lubickolás, múzeumjárás stb.) szoktam helyeket ajánlani. Azonban azt tapasztalom, hogy ha nem a "mainstream" helyek közül ajánlok valamit, akkor annak a legtöbbször semmi hatása nincs. Minél több emberrel kerülök kapcsolatba, annál inkább úgy érzem, hogy általános jelenségről van szó. Nem mondom, hogy ez csak Magyarországra igaz, biztos a többi országban is megfigyelhetők ilyen trendek, de én azokról nem tudok nyilatkozni, szóval marad kis hazánk.

Mi is ez a jelenség pontosan?

Megfigyeléseim szerint az átlag magyar gondolkodásába mindössze egy-két tucat ország fér bele. Ami ezeken kívül van, az számára elképzelhetetlen, hogy meglátogassa, hogy az jó hely legyen. De nem csak utazásról van szó, hanem gyakorlatilag ezek a helyek semmilyen kontextusban nem kerülnek elő (legyen szó akár nemzetközi repülőterek megközelíthetőségeinek összehasonlításáról , Európa szép vasútállomásairól  , 10 szép Európai városról , ÁFA-kulcsokról és a sort valószínűleg a végtelenségig folytathatnám). Az országok pontos köre persze egyénkénként változó, van akinek belefér mondjuk a bolgár tengerpart, van aki szerint már az is a Kalasnyikovval-lövöldözős vadkelet. Persze vannak nyitott emberek, de ezek aránya szerintem nem éri el a lakosság 1%-át. A többi ember világa kb. a következő országokból áll: Minden ország, ami Európában tőlünk nyugatra található, plusz a Trianon előtti Magyarország területei (ennél nagyon szigorúan elválnak az országon belüli területek: Erdélybe kimenni nem kelt megütközést, de ha valaki mondjuk Havasalföldre látogat az minimum furcsa). Ugyanez igaz Ukrajna esetében is, ahol Kárpátalja még belefér, de Odessza vagy Kijev viszont már nem.

A Dóm-tér Milánóban. Milánó teljesen elfogadott a magyarok körében, amivel nincs is baj, szép, érdekes város.

Az előző országokon túl még belefér Görögország, Bulgária, Törökország, Tunézia, Egyiptom ám ezeknek többnyire csak egy szűk, tengerparti sávja ok. A tengerentúlról USA és Kanada illetve a másik irányba Thaiföld az ami elfogadott, de nyilván még Japán vagy Kína sem vált ki komolyabb megrökönyödést, ám a nagy többségnek ezen országokról már nincs reális képe. Ami viszont ezeken kívül van, az többnyire megrökönyödést, furcsállást, rosszabb esetben kifejezett rosszallást vált ki. Persze itt is különböző szintek vannak, én magamban 3 kategóriába sorolom ezeket az országokat. A Baltikum például a legtöbb embernek nem jut magától eszébe, mint potenciális utazási célterület, ám ha mi megyünk oda, és erről beszélünk, az nem vált ki különösebb meglepetést, értetlenséget. Vannak aztán területek, amikről az emberek pontosan tudják, hogy hol van, és hogy az oda látogatók rövid úton történő elhalálozása várható, és van az utolsó kategória, ahová azok az országok tartoznak, amikről nem is tudják, hogy hol vannak, tehát egyértelmű, hogy az odalátogatók mind meghalnak... Ez persze távol áll a valóságtól, sőt sokszor az agyon ajnározott nyugati országokban sokkal nagyobb mértékű a bűnözés, mint keleten, és ennek okán sokkal nagyobb eséllyel válhat az utazó erőszakos bűncselekmény áldozatává Párizsban, vagy Brüsszelben, mint Kijevben, vagy Teheránban. 

Vidéki életkép Ukrajnából. Borzasztó, nem igaz? (Ukrajnáról egyszer már bővebben kifejtettem a véleményemet, azt ide kattintva olvashatjátok)

Sokszor hallom azt is, hogy ezeken a helyeken "nincs semmi". Ukrajnában nincs semmi, Moldovában nincs semmi, Örményországban nincs semmi stb. Ez persze nyilván nem igaz, vannak persze országok, ahol kevesebb látnivaló akad, de még az amúgy elég szegényes Moldovában is simán el lehet tölteni egy hetet úgy, hogy az ember ne unja meg, és akkor tényleg egy kicsi, és szerintem is viszonylag kevés látnivalót kínáló országról van szó. Szintén jellemző elem az érvelésekben a maffia, mint elrettentő erő, hogy ő nem megy Ukrajnába, vagy Albániába , mert ott a maffia. Persze ezeket az embereket az már egyáltalán nem zavarja, hogy Olaszországban legalább olyan világhírű szervezetbűnözés zajlik mint Ukrajnában (például ugye maga a "mafia" is olasz eredetű szó), ez nem gátol meg sok embert, hogy Rómába, vagy Velencébe utazzanak.

Grúzok egy elővárosi vonaton, vajon hány maffiózó van a képen? 

Honnan ered ez?

Bár részben az egyén felelőssége is, alapvetően nem hibáztathatók az emberek azért, amit fentebb leírtam. Ugyanis a média leginkább ezekből az országokból származó információkat sugároz (lásd a fentebbi kis linkgyűjteményt). Egy időben sokszor hallgattam reggel rádiót, és már ennek kapcsán megfigyelhettem, hogy hogyan alakítja a média a gondolkodást ezen a téren. A reggeli, beszélgetős rádióműsorokban sok témát megbeszélnek, és ezek között számos olyan van, amit jellegéből adódóan megnéznek, hogy más országokban hogyan működnek. Az ilyen összeállításokban szinte mindig a következő országok közül szerepel pár: USA, Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, esetleg Skandináv országok + egy-két velünk szomszédos ország. Minden, ami ezen kívül van nem nagyon kerül bele ilyen összeállításokba. Azt is megfigyelhetjük, hogy a boltokban, plázákban kapható tárgyakon milyen képek szerepelnek. Itt a különféle bögrékre, füzetekre, bútorokra, képekre, díszdobozokra kell például gondolni, amiken dekoráció gyanánt egy-egy város nevezetességei szerepelnek. Ha például bemegy az ember egy papír-írószer boltba, akkor a füzetek borítóján ezeket a városokat láthatja legtöbbször: London, New York, Párizs, Róma. Nagyjából ez a felhozatal az ismert bútoráruházakban is. Olyan bögrét például nem lehet kapni, amin mondjuk Kijev, Tbiliszi vagy épp a gyönyörű selyemút menti városok szerepelnének, pedig ezek is szép helyek. Karácsony alkalmából az Allee bevásárlóközpontban különböző alakú karácsonyi dekorációkat állítottak ki, ahol híres helyek, híres építményeit építették meg, valami fenyő szerű anyagból (nem figyeltem meg a részleteket). Az egésznek a jelmondata a következő volt: "Karácsony a világ körül". Mik voltak kiállítva? Eiffel-torony, Big Ben, Pisai Ferdetorony, Szabadság-szobor (a new yorki, nem a pesti ;) ). Ennyi tehát a világ, és máshol sem sokkal több. A komfort-zónán kívüli országok egy esetben tudnak beférkőzni az emberek tudatába: Ha valami katasztrófa történik, kitör egy háború, forradalom, megpuccsolják az elnököt, nyugatiakat rabolnak el, vagy terroristák robbantanak. Ez alapján nem csoda, ha az emberek azt hiszik: A magyar határ keleti irányban történő átlépése után jó eséllyel az embert elfogják, rituálisan megkínozzák, feldarabolják, megeszik, majd az értékeit szétosztják egymás közt a helyiek. 

 Vasútállomás Albániában. Remélem érezzük a képből áradó feszültséget...

Miért baj ez?

Mondhatnánk, hogy kit érdekelnek ezek a helyek, nem mindegy, hogy milyen valójában például Grúzia? Nem mindegy, hogy jófejek-e az örmények, vagy nem? Nem mindegy, hogy milyen az odesszai tengerpart? Nem mindegy, hogy milyen zenét hallgatnak a perzsa fiatalok? A véleményem az, hogy nem. Az ember minél több kultúrát és országot ismer meg, annál jobban el tudja helyezni a saját országát, annál több példát ismer, ezzel pedig egyre árnyaltabban láthatja a világ dolgait.

Marsrutka Dusanbe-ban. A tádzsik főváros közlekedése is egész érdekes, akár még tanulhatunk is belőle :).

Azok az emberek, akik csak egy fajta helyre járnak, azok csak egy példát ismernek, és ebből kiindulva alkotnak véleményt. A sok ember, aki csak Nyugat-Európa néhány országába hajlandó elmenni hajlamos Magyarországot valami utolsó pöcegödörnek látni, ahol semmi sem működik, ahol minden rossz. Ez azonban épp oly távol áll a valóságtól, mint az a nézet, hogy mi vagyunk a világ közepe, akik utat mutatunk egész Európának. A nálunk szegényebb országokban megtanulhatjuk értékelni  azt, amink van, míg a nálunk gazdagabb országokban tanulhatunk, hogy hogyan lehetne az amink van még jobb. Mindkettő egyformán fontos, és sajnos nagyon kevesen látják meg ezt az összefüggést.

Mit veszíthetünk?

A tömegturizmus által felfedezett helyeken tucatélményekben lehet részünk. Ha kicsit szélesebb körben nézelődünk, akkor felfedezhetünk olyan rejtett kincseket, amiket még kevesen, vagy épp senki nem fedezett fel. Ez a hely kicsit mindig is a miénk lesz. Mindegy, hogy egy moldovai kanyonról, egy kazahsztáni kisvárosról, vagy egy belgrádi csevaposról van szó. Ráadásul ezek a kevésbé bejáratott helyek ár-érték arányban sokszor jobban megérik, mint a nagy turistás városok. Az utazás azonban nem csak élményeket, hanem látásmódot is ad, tájékozott, világlátott embernek lenni pedig jó dolog. Aki mindig csak egy helyre utazik, erről a tájékozottságról mond le, és persze rengeteg érdekes élménnyel lesz szegényebb.

Gyorsétterem a grúz fővárosban, Tbilisziben :)

Mit lehet tenni ez ellen?

Fontos, hogy nem kell feltétlenül vagyonokat költeni erre. Persze könnyebb, ha minden évben van valakinek pénze és ideje 2-3 heteket utazgatni, de aki évente csak egy néhány napos utazást engedhet meg magának, az is megteheti, hogy nem mindig ugyanarra az egy helyre megy. Egyik évben 4-5 nap Horvátország, következő évben egy ausztriai hosszú hétvége, majd egy hét az ukrán tengerparton. Aki ezt a 3 helyet meglátogatja, az szerintem már árnyaltabban fogja látni a világ dolgait, mint az aki mondjuk elmegy Ausztriába, Olaszországba, Horvátországba, Németországba és mondjuk Hollandiába. De még akár országon belüli utazásnál is lehet erre a kiegyensúlyozottságra figyelni. Például a Balaton helyett egyik évben el lehet menni a Tisza-tóhoz.

A lényeg hogy le kell dobni elménk békjóit, és útra kelni, hisz a világ izgalmas, és érdekes helyekkel van tele!

 Tea egy ukrán vonaton. Ára mindössze 50 Ft, és ennyiért a helyünkre is hozza a kocsikísérő.