Mai bejegyzésem egy igen különleges vasútvonalról fog szólni. A vonal érdekességét az adja, hogy 9-szer kel át a moldáv-ukrán határon. Bár nem ellenőriznek minden átkelésnél, azért így is 6 ellenőrzésen eshet át az ember, míg elér Csernyivciből Ocnitába, és mégis csak két szomszédos ország között kelt át egyikből a másikba. Felmerülhet a kérdés, hogy miért így halad a vasútvonal. Az ok egyszerű, az építés idején itt még nem húzódott államhatár, és a sokszor dimbes-dombos tájon a kacskaringós vonalvezetésre is szükség volt, az emelkedők miatt. Később, a szovjet időkben, amikor az egyes tagköztársaságok határát kijelölték, szintén nem vették figyelembe a vasútvonalat, hiszen ezek a belső határok akkoriban inkább tájékoztató jellegűek voltak, senki sem gondolta, a 40-es években, hogy 50 év múlva ezek független országok lesznek. Ezért aztán a határt is elég kacskaringósan húzták meg, a kettő hatás együtt okozza a sok átkelést.
A Csernyivci-Ocnita vasút körül-belüli útvonala. Minden apró kanyarulatot nem rajzoltam rá :)
Ez egyébként nem csak itt okozott később problémát: Az Amu-Darja völgyében futó Csardzsu (ma Türkmenabat) – Dasoguz vasútvonal is hol Üzbegisztánban, hol Türkmenisztánban fut, vagy a dél-Oroszországból Kazahsztánba vezető vasút is többször vált határt, sőt Moldova déli részén is van egy ilyen vasútvonal. Ám ez a vonal nagyon rövid távon, nagyon sokszor vált országot.
A vonal egy részlete.
A teljes út Csernyivciből Ocnitába kb. 160km, amit a vonatok nagyjából 5 óra alatt tesznek meg. A hosszú menetidő oka leginkább a határellenőrzések miatti állás, és nem a rossz pályaállapotok (sőt sok helyen a pálya fel is van újítva, és a 60-80-as tempó sem elérhetetlen). Mellékvonalról lévén szó, villamosítás nincs, végig dízeles vontatással haladnak a vonatok. A menetrend nem túl baráti, mindössze napi 2 vonatpár van, az egyik csak az út felét teszi meg. Az utóbbi években az ocnitai vonatokat is visszavágták, már csak Szokirjani állomásig közlekedik, ami egyel Ocnita előtt van, Ukrajnában.
Csernyivci pályaudvara. A város Bukovina központja, 260 ezren lakják, így az állomáson is komoly a forgalom.
Én egyszer utaztam ezen a vonalon Csernyivciből Ocnitába végig. Az út első 30km-ét a vonat Ukrajnában teszi meg, ez a Csernyivci-Mamaliga szakasz akár Csernyivci elővárosi közlekedésének része is lehetne egy kicsit értelmesebb menetrenddel (bár a vonatot így is használják munkába járók). Az ocnitai (ma szokirjanii) vonat reggel 8:30-kor indul Csernyivciből. 3 kocsija itt még egészen tele van, de az utasok folyamatosan fognyak Mamaligáig.
A vonat utastere indulás után. Nincs tömegnyomor, de itt még legalább vannak utasok.
Az ukrán határőrökkel itt találkozhatunk először, de nem utoljára. A határon itt még egész sok utas kel át, így az ellenőrzés is eltart egy darabig. Érdekesség, hogy Mamaliga egy étel, méghozzá a puliszka román/moldáv neve, vagyis a városka az ételről kapta a nevét.
Mamaliga, az ukrán-moldáv határ ukrán oldala.
Az ellenőrzés után rövid út következik a moldovai Criva-ig, ahol a moldáv határőrök jönnek. Itt a vasút mindössze 8km-t halad Moldovában mielőtt újra visszatér Ukrajnába. Ezen 8km alatt 3 települést érint, ezek közül a legjelentősebb Lipcani a maga 5500 lakosával. A legtöbb utas, aki át kel a határon idáig utazik, innen ugyanis végig Moldován belül maradva busszal sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova az országon belül.
Első átkelésünk Ukrajnából Moldovába. A bal oldalon az ukrán határoszlop, jobb oldalon pedig a moldáv.
Lipcani, a legtöbb utas végállomása. Érdekes, hogy a váróterem oroszul van kiírva. Figyeljük meg a díszes kutat , és a gondozott kiskertet!
Tehát a vonat itt szinte teljesen kiürül, amikor mi utaztunk, akkor hármunkon kívül 4 utas maradt a 3 kocsis vonaton: egy helyi férfi, aki később Ukrajnában szállt le, illetve 3 belarusz fiatal, akik hasonló hátizsákos turistaként feltehetőleg szintén inkább poénból utaztak végig.
Belaruszból érkezett fiatalok.
A 3 kocsiból 1 teljesen üres volt...
Lipcaninál kiléptetnek Moldovából, és az állomás végpontja után szinte egyből átérünk Ukrajnába, ahol azonban alig 2km-t tesz meg a vonat, azután visszatér Moldovába, csakhogy újabb 8km megtétele után visszakanyarodjunk Ukrajnába. Ezeken a határokon nincs ellenőrzés, mert a vonat nem áll meg sehol a másik ország területén.
A képen épp Moldovából megyünk vissza Ukrajnába, immár sokadjára.
Ha a kavarodás nem lenne elég, ez után megérkezünk az Ukrajnában található Larga állomásra. Larga viszont Moldovában a határ túl oldalán található, ehhez az állomáshoz legközelebb egy Kelmenci nevű falu található. Larga az egész Csernyivci-Ocnita vonal legkomolyabb állomása (a két végállomáson kívül természetesen). Larga a végállomása a napi egy pár betétjáratnak, innen már csak napi 1 vonatpár megy tovább. Az állomás egyben a Larga-Hmelnickij vonal végállomása is, ezen napi 2 pár vonat közlekedik.
Larga állomása
Largánál természetesen ismét találkozhatunk a határőrökkel. Itt már olyan minimális mennyiségű utas van a vonaton, hogy néhány perc alatt végeznek, és mehetünk is tovább. Innentől már szinte végig Ukrajnában haladunk, néha éppen a határon, néha akár 5-10km-re is eltávolodhatunk Moldovától. Azonban nagyobb településeket nem érint a járat, eléggé érződik, hogy egy periférikus vidéken járunk.
Táj a vonat ablakából.
A kihalt állomásokon csak a személyzet jelent némi életet. Az állomások egyébként szépen gondozottak. Bár az épületek sokszor eléggé romos állapotban vannak (nyilván erre nem jutott pénz), a peronok tiszták, és az állomás-épületek előtt gondozott virágágyások vannak. Mondjuk az is igaz, hogy nincsenek utasok, akik szemetelnének…
Állomás, fákkal és virágokkal.
Az utolsó állomás Ukrajnában Szokirjani. Itt a határőrök már nagyon ritkán találkoznak emberekkel, és azok között még kevesebb a nyugati turista. Így velünk is kedélyesen elbeszélgettek, és igen jó hangulatban váltunk el egymástól. Az egész vonalra jellemző, hogy a határőrök elég lazák, nem veszik túl komolyan a munkát, nem vegzálják az embereket. Itt egy átkelés nem egy olyan rémálom, mint azt sokan gondolnák.
Szokirjani állomáson még egy Ukrajnát jelző nagy tábla is fel van állítva. A peronon az egyik határőr sétál.
Szokirjani után néhány kilométert a két ország határán haladunk, majd megérkezünk Ocnitába, mely fontos vasúti csomópont Moldova északi részén. Innen vonattal tovább utazhatunk Kisinyov, vagy akár Moszkva fele is. Ocnita és Kisinyov között azonban inkább a buszt érdemes igénybe venni, mert a vonat elég ritkán jár, és nagy kerülőt tesz.
Az ocnitai vasútállomás.
A Csernyivci-Ocnita vonalon a minimális utasforgalom mellett mérsékelt teherforgalom is zajlik. Néhány üzem teherforgalmát erről a vonalról szolgálják ki, ilyen pl. egy mészkőfejtő Criva mellett, egy fafeldolgozó, és egy-két mezőgazdasági üzem.
Tehervagonok Larga állomáson.
Amiért még érdemes ellátogatni erre a vasútvonalra, az a régi, sokszor cári időkből megmaradt infrastruktúra. Nem egy víztorony és állomásépület van a vonalon, ami igen régi, és az idők során nem sokat változott. A vidéki moldáv-ukrán tájban is gyönyörködhetünk egy kicsit, ráadásul a busznál, vagy az autónál sokkal nyugodtabb, békés utunk lehet.
Régi víztorony az egyik állomáson.
Moldáv falu