A marsrutkáktól a plackartig

Elektronikus jegyrendszerek a világban

2015. december 21. - ruba

Budapesten 2015 végén jutottunk el oda, hogy végre valahára valóságnak tűnik az elektronikus jegyrendszer bevezetése. Ennek kapcsán egy kis személyes összefoglaló következik, melyben bemutatom, hogy én magam mely városokban találkoztam valamilyen elektronikus jegyrendszerrel, és ezek hogyan működtek, milyen érdekességeik vannak (ha vannak). Azt is be kívánom mutatni, hogy ez ma már nem a gazdag országok luxusa, hanem világszerte elterjedt technológia. Ezért a legnyilvánvalóbbtól a talán legmeglepőbb helyig veszem sorra az egyes városokat.

1. Göteborg

Az, hogy Svédország második legnagyobb, közel fél milliós városa felkerült erre a listára valószínűleg senkit sem lep meg. Bár az itteni tömegközlekedés sem tökéletes, innen Budapestről nézve azért elég jól megy nekik. Az elektronikus jegyrendszer a város által üzemeltetett buszokon villamosokon és hajókon érvényes. Nincs első ajtós felszállás, az utas dolga, hogy jegyét érvényesítse. A villamos-hálózaton egy-két földalatti állomás található, ezekhez vannak beléptetőkapuk, de ezen kívül minden megálló szabadon megközelíthető.

dscf0027.JPG

Leolvasó-készülék egy göteborgi villamoson.

2. Moszkva

Talán nem meglepő, hogy a 140 milliós ország 12 milliós fővárosában elektronikus jegyrendszer működik. A metrós beléptető kapuk mellett minden felszíni járművön (még a villamosokon is!) első ajtós felszállási rend van érvényben, az első ajtó, és az utastér többi része között van egy beléptető kapu felszerelve. A felszíni járatokon jegyvásárlási lehetőség is van, a vezetőnél sima vonaljegy kapható, igaz villamoson természetesen csak az első kocsiban lehet jegyet venni, hiszen a második kocsiban (ha van)  természetesen nincs vezető. A jegyeket egy "Troika" nevű kártyára töltik fel, az egyszer használatos jegyek csippet tartalmazó papírjegyen vannak. A tarifarendszer elég rugalmas. Vannak hagyományos, egy utazásra érvényes vonaljegyek, illetve ezek gyűjtőben is kaphatóak, akár 60 db is vehető egyszerre. E mellett lehet időalapú, az érvényesítéstől számított 90 percre érvényes "vonaljegyeket" is venni, ezek szintén akár gyűjtőben 60-asával is vehetők. Ezek mellett napi, többnapos, heti és havi bérletek is kaphatóak.

dscf_2652.JPG

Villamoskocsi Moszkvában: Az utastér elején látható a beléptető-kapu.

3. Isztambul

Törökország milliós metropolisza szédítő tempóban fejlődik. Több metróvonal van építés alatt, hidak, alagutak, villamosvonalak, siklók épülnek a 14 milliós (és ez a szám évente majd 1 millióval nő!) városban. Nem csoda, ha az elektronikus jegyrendszert is bevezették már 2007-es első látogatásom előtt. A metró, az elővárosi vasút, a siklók, a villamos és bizonyos metróbusz vonalak állomásai mind beléptető kapuval vannak szerelve, és szintén csak kapukon keresztül lehet bejutni a Boszporuszon átkelő hajók állomásaira is. A maradék buszjáratokon első ajtós felszállás van érvényben. Az elektronikus kártyákra (Akbil) pénzt lehet feltölteni, és ezt utazásonként lehasználni. A tarifa függ attól, hogy mivel utazik az ember. Az elektronikus kártya mellett a legtöbb üzemnél lehetőség van egyszer használatos zsetonok vásárlására, ezek vonaljegyként funkcionálnak. 

iran_3718.JPG

Villamosmegálló Isztambulban, beléptető-kapuval.

4. Vilnius

Litvánia 600 ezres fővárosa már szintén száműzte a jegylyukasztókat. A gépek felszerelését 2008-as látogatásom idején már elkezdték, de a rendszert csak később üzemelték be. Idén nyáron már egy kis plasztikkártyát kellett venni, amire a különböző jegyfajtákat ez után fel lehet tölteni. A városban csak buszok és trolibuszok közlekednek, így beléptető-kapus megállók/állomások nincsenek. A kártyát a járműveken, felszállás után kell érvényesíteni, időalapú jegy esetén elég az első utazás elején érvényesíteni, utána a jegy érvényességi idején belül nyugodtan utazhatunk. A litvánoknak óriási ugrás ez hiszen a Szovjetunió szintjéről alig 20 év alatt sikerült egy fejlett, nyugat Európához méltó szintet elérni.

dscf0553.JPG

Kislány érvényesíti jegyét egy vilniusi trolibuszon.

5. Riga

Ha Vilnius nagyot fejlődött, akkor a szomszédos balti főváros, Riga sem maradhatott le. A 2,5 milliós ország elővárosokkal együtt majd 1 milliós fővárosában szintén elektronikus jegyrendszer van. A jegyeket fantázia dúsan "E-talons" névvel illetik. Akárcsak Vilniusban, Rigában sincs beléptetőkapus állomás, a villamosok, trolik és buszok fedélzetén találhatóak az érvényesítő készülékek. Érdekesség, hogy az idő alapú jegyeket (mint pl a napijegy) is minden felszállás után érvényesíteni kell. Ennek oka feltehetően az lehet, hogy így igyekeznek pontos statisztikát nyerni arról, hogy melyik járat mennyire kihasznált. Az egyetlen papír alapú jegy, ami megmaradt, az a vezetőnél váltható vonaljegy. Arra az esetre, ha nem lenne nálunk kártya, és a közelben sem lenne automata/pénztár meghagyták a lehetőséget, hogy a vezetőnél is vegyünk vonaljegyet. Azonban igyekeznek mindenkit elrettenteni ettől, a vezetőnél váltott jegy brutálisan drága, 2 euró, míg a sima, elektronikus vonaljegy 1,15, a napijegy pedig alig 5 euró. Érdekesség még, hogy van egy speciális, 0 eurós (vagyis ingyenes) átszállójegy. Ezt a vezető akkor adja ki a járművön tartózkodó utasoknak, hogy ha valamilyen üzemzavar miatt a jármű nem tudna végigmenni az útvonalán. Ezzel a jeggyel aztán egy órán keresztül szabadon lehet utazni a városban.

dscf2027.JPG

Érvényesítő-készülék Rigában.

6. Teherán

Bizony, a kissé szegény, szankciók sújtotta Irán 10 milliós fővárosában is elektronikus jeggyel utazhatunk (A város tömegközlekedéséről itt írok bővebben). A rendszer viszonylag egyszerű. Pénzt tölthetünk a kártyára, amivel aztán a metrón, és a metróbuszokon a megtett távolság arányában fizetünk, a sima buszokon pedig felszálláskor kell érvényesíteni a kártyát, amiről ekkor egy fix összeget emelnek le. Az előbbi kategóriához természetesen beléptetőkapuk kellenek. A viteldíjak nevetségesen alacsonyak, egy vonaljegy 20-30Ft, a metró, távolság függvényében 15-50Ft közötti összegbe kerül. Jómagam 500Ft-nyi riált töltöttem a kártyámra, ebből 3 napig használtam a tömegközlekedést. Persze az iráni jövedelem nem olyan magas, mint a magyar, de azért nem is ekkora a különbség.

iran_1373.JPG

Teheráni trolibusz utastere, elektronikus jegyérvényesítő készülékkel.

7. Belgrád

Az, hogy a listán eddig szereplő városok megelőzték Budapestet, még úgy-ahogy magyarázható, de ami innentől jön, az már sajnos nekünk ciki, akárhogy is szépítjük. Belgrád annak a Szerbiának a fővárosa, mely az elmúlt 30 évben átélt egy hiperinflációt, egy rendszerváltást, gazdasági válságokat, és több év aktív háborút, és a terület valamint a lakosság, mely fölött "uralkodott" kevesebb mint 20 év alatt a töredékére zsugorodott. Szerbia ma 77 ezer négyzetkilométeres, 7 milliós lakosságú ország, melynek fővárosában 1,2 millióan laknak. Szerbia nem tagja az EU-nak, és pár éve még csak vízummal utazhattak Magyarországra. A városban 2014-ben még tartott a rendszer bevezetése. Ekkor úgy nézett ki a rendszer, hogy a kártyára pénzt lehetett tölteni, és a járműveken elhelyezett készülékeknél ebből a pénzből kétféle jegyet, egy utazásra érvényes vonaljegyet, vagy 100 perces jegyet lehetett venni. Aztán a termékek körét szépen lassan bővítették/bővítik, hogy ez a folyamat pontosan hol tart jelenleg, nem tudom, az biztos, hogy 2014 nyarán 2 hónap eltéréssel voltam kétszer Belgrádban, második alkalommal már napi jegyet is lehetett venni. Beléptetőkapuk nincsenek, a jegyek érvényesítése minden esetben a járműveken történik. Dicséretes, hogy az államvasút által üzemeltetett városi vasúton (BGVoz), mely valahol a budapesti HÉV és a metró között van félúton, szintén használhatóak az elektronikus kártyák. Ami problémás (és itt azért kijön a városi balkáni jellege), hogy ezeken a vonatokon viszont nem működnek az érvényesítő készülékek, így az utas bliccelésre van kényszerítve. Kérdéses, hogy itt az a baj, hogy a rendszert még valahogy nem sikerült integrálni a vasúti járműbe, vagy az, hogy az egész már tönkre is ment.

dscf6364.JPG

Belgrádi villamos utastere, elől az elektronikus jegyrendszer érvényesítő készüléke.

8. Tbiliszi.

Grúzia 1,5 milliós fővárosában sincs már mit kilyukasztani. Grúzia egy főre jutó GDP-je alig 7000 dollár (Magyarországé 25000), az ország az elmúlt 25 évben átélt több polgárháborút, egy nyílt háborút az oroszokkal 2008-ban, és egy kisebb forradalmat 2003-ban.  Ennek ellenére 2011-es első látogatásom idején is működött az elektronikus jegyrendszer a városban. Tbiliszi közlekedését két metróvonal és rengeteg buszjárat szolgálja. A metró állomásaira természetesen beléptető kapukon át lehet bejutni, a buszoknál első ajtós felszállás van. A tarifa rendszer végtelenül egyszerű: vonaljegy van és kész, bár a többet utazóknak annyiban kedveznek, hogy minden nap az első utazás 50 tetri, a második 30 tetri, és minden további utazás 20 tetribe kerül (1 tetri kb. 1 forintnak felel meg). Igen dicséretes, hogy az elsősorban turisztikai célokat szolgáló, a város egyik parkjából a Narikala-erődhöz felvivő lanovkára is jó a kártya. Igaz, ez drágább, egy utazás 1 lariba kerül. Ami viszont sajnálatos, hogy a lanovkás utazás "lenullázza" a napunkat, vagyis hiába utaztunk már aznap 3-szor a metrón, ha utána lanovkázunk, és ismét metróra szállunk, akkor, mintha az lenne a napi első utazásunk ismét 50 tetrit von le a rendszer. Feltételezésem szerint ez nem szándékos, hanem valamilyen informatikai hiba eredménye lehet, amit legutóbbi látogatásom óta már lehet, hogy javítottak. Maga a rendszer egyébként (szerintem ötletesen) "Metromoney" vagy grúz átiratban "Metrománi" néven fut.

iran_895.JPG

Tbilisziben nem csak az elektronikus jegyrendszerrel, de a metró-szerelvények felújításával is előrébb járnak.

9. Mashhad ?

Irán második legnagyobb, 2,5 milliós városa azért szerepel kérdőjellel, mert tapasztalataim igen szegényesek. Mindössze egy napot töltöttem a városban, és ez alatt egyetlen egyszer utaztam metróval, buszokat nem használtam. Így biztosan nem sokat tudok. Az biztos, hogy a metró a teheránihoz hasonló, beléptetőkapus rendszerben működik, viszont elképzelhető, hogy ez a rendszer csak a metróban van kiépítve, és a buszokon a sofőrnél kell jegyet venni (akárcsak másfele Iránban, pl. Iszfahánban).

sam_2813.JPG

A masshadi metró Park-e-Melat állomása, szemben a kijáratnál látszanak a beléptető-kapuk.

10. Kijev

Az Ukrán fővárosban egy hibrid rendszer működik, így az csak félig igaz, hogy megelőztek volna minket. A bérletek ugyanis elektronikus formában, egy érintés mentes kártyán tárolhatók, ám a jegyek mind a mai napig papíron (villamos, troli és autóbusz esetén) illetve zsetonok formájában (a metró és a városi vasút esetén) kaphatóak, és tekintve, hogy ez a helyzet évek óta fenn áll, nem arról van szó, hogy a rendszer bevezetés alatt áll, és ez okozza az elkülönítést. A tarifa rendszer is egyszerre rugalmas, és nem rugalmas. A vonaljegyen kívül ugyanis más jegyek nincsenek, nincs átszálló, napi, vagy hetijegy. A bérletek fél és egy havi verzióban kaphatóak, viszont elég nagy szabadsága van az utasnak, hogy milyen bérletet szeretne, ugyanis gyakorlatilag üzemenként lehet kérni bérletet. Tehát például lehet olyan bérletet venni, ami csak a villamosokra jó, lehet olyat, ami mondjuk buszra és trolira jó, és persze lehet olyat is, ami mindenre jó. Kicsit olcsóbban pedig lehet olyan bérletet venni, ami a metrón csak havi 46 utazásra jó, a felszíni közlekedést pedig korlátlan számban elérhetővé teszi, ez kicsit olcsóbb, mint az a fajta bérlet, ami a metróban is korlátlan számú utazást tesz lehetővé.  A metróba beléptető kapukon keresztül lehet bejutni, ahogy az ilyen rendszereknél lenni szokott. A felszíni járműveken viszont nincsenek leolvasók, hiszen a havibérleteket nem kell érvényesíteni, az itt utazók kártyáját csak az időnként felbukkanó jegyellenőrök ellenőrzik, a járműveken szolgálatot teljesítő kalauzok csak a bérlettel nem rendelkező utasoknak végzik a jegyárusítást.

dscf0182.JPG

A kijevi metró Universitet állomásához vezető beléptető-kapuk. 

Ez a 10-es lista talán megmutatja, hogy ma már mennyire elterjedt, és természetes dolog egy nagyvárosban az elektronikus jegyrendszer. Hogy nálunk miért csak ígérgették 20 évig, az egy nagyon jó kérdés, főleg, hogy a fenti listán is látszik: Ez nem egy olyan beruházás, ami feltétlenül meg kell hogy haladja az ország teljesítő képességét. Viszont azért azt is látni kell, hogy modern, nyugati nagyvárosok (és persze elmaradott keletiek is :)) megvannak e nélkül, ilyen például Bécs, Prága vagy Helsinki. Remélem tetszett ez a kis összeállítás, ha esetleg nektek is van érdekes külföldi tapasztalatotok, várom őket a kommentekben! 

A bejegyzés trackback címe:

https://ruba.blog.hu/api/trackback/id/tr238151298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.12.21. 14:24:26

szia!

most már Almaty-t is hozzáadhatod a listához (csak mert láttam hogy írtál Almaty tömegközlekedéséről is, talán írtad is hogy tervezik bevezetni)

na akártyák már megvannak, a buszokon és a trolikon működik is már (nekem is van kártyám), a metrón pedig januártól fog azt hiszem (arra egyébként van különkártya is ... de azt biztos tudtad)

üdv, nomádmatyi

ruba 2015.12.21. 14:27:27

@NomádMatyi: Köszi az infókat, Alma Atáról ebben a bejegyzésben azért nem írtam, mert konkrét tapasztalatom az ottani rendszerről nem volt, mert ugye ottjártamkor az még egyáltalán nem működött.

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.12.22. 12:23:51

@ruba: nem jössz/jöttök errefelé megint valamikor? :)

ruba 2015.12.22. 12:25:43

@NomádMatyi: Hát 2016-ban biztosan nem, annál messzebb pedig nem látok. De egyszer szeretnék egy komolyabb kazahsztáni körutat tenni, szóval később még bármi lehet :)

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.12.28. 13:07:19

@ruba: na várjál, én még 2016 márciusánál sem látok tovább :D ... de tényleg bármi lehet még! reméljük

dieter 2015.12.28. 13:07:42

Szófiában is öszvér rendszer működik, van elektronikus kártya, erre is lehet jegyet venni, 10 jegy 8 leva, a kártya 2-be kerül. Lehet többet is venni, nagyobb kedvezménnyel, és gondolom a bérletet is ilyen formán lehet vásárolni. A buszokon nincs érvényesítő készülék (csak trolin és villamoson), így gondolom a bérlet ellenőrzés hasonló lehet, mint Kijevben. Papír alapon sima vonaljegy 1 leváért (~160 ft) kapható; a jegy érvényesítése lyukasztókészülékkel történik, de azokat véletlenül sem az elektronikus közelében kell keresni, hanem az ablakoknál, narancs színben, amibe vízszintesen kell a jegyet bedugni. A metrón beléptetőkapuk vannak, a napijegyünk papír alapú volt, amivel a "kapus" melletti üres részen tudtunk bejutni.

ruba 2015.12.28. 13:09:57

@dieter: Köszi, Szófiában nem voltam teljesen biztos, ezért nem írtam róla. Amikor ott jártam (2007,2011,2012) mindig napijegyet vettem, ami papír-alapú volt.
süti beállítások módosítása