Eddigi bejegyzéseim jellemzően egy-egy városról, esetleg egy konkrét útról szóltak. Most azonban egy egész tartományról fogok írni. Badahsán-Hegyvidék Tádzsikisztán legnagyobb területü, ám legkisebb népességű tartománya az ország dél-keleti csücskében. Hivatalos tádzsik neve: Viloyati Mukhtori Kūhistoni Badakhshon (Вилояти Мухтори Кӯҳистони Бадахшон), vagyis Hegyi Badahsán Autonóm Tartomány, azonban leginkább orosz nevén ismerik, röviden Gorno-Badahsánként, teljes, orosz neve: Горно-Бадахшанская автономная область. A világ ezen távoli, ismeretlen szeglete rengeteg érdekességet tartalmaz az utazó számára. Sajnos időszűkében nekem alig 3 nap jutott itt, de ha az embernek van ideje és pénze, akkor ezen a vidéken simán eltölthet 2-3 hetet is.

A Kirgizisztán felől érkezőket ez a szobor fogadja a határon.

   Bevezetőnek néhány adattal, és egy rövid történelmi áttekintéssel kezdem. A tartomány területe 64200 km²  (Magyarország kb. 2/3-a), lakossága 218 ezer fő. A lakosság nagy része a Pamíri népcsoporthoz tartozik. Ők a kelet-iráni nyelvcsaládba tartozó pamíri nyelvet beszélik. Rajtuk kívül kirgizek, tádzsikok és néhány egyéb kisebb népcsoport él Badahsánban. A tartomány szinte teljes lakossága beszéli egyébként a tádzsikot és az oroszt is, főleg ez utóbbi révén magyarok is boldogulhatnak, ha még abba a generációba tartoznak, akik tanultak oroszul. A lakosság legnagyobb része a tartomány nyugati részén a Pándzs-folyó völgyében összpontosul. A tartomány keleti felén található, 38000km²-es (kb. Dunántúlnyi méretű), Murghabi járás lakossága alig 17 000 fő.

Tádzsikisztán térképe. Az ország keleti részén, a képen narancssárgával jelölve, található Hegyi-Badahsán.(A kép forrása: www.ezilon.com) 

    A terület 1895 előtt a ma Afganisztánhoz tartozó Badahsán tartománnyal együtt simán Badahsánként volt ismert. A területen ekkor több kis államocska osztozott, igazán senki sem uralta ezt az isten háta mögötti vidéket. Badahsánt 3 ország, Oroszország, Kína és az Afgán Emirátus szerette volna megszerezni. Végül 1895-ben a terület felosztásra kerül, nagy részét Oroszország és Afganisztán kapta, kisebb része Kínához került (ez ma Tashkourgan Tádzsik Autonóm Megye néven Ujgurföld része). Az afganisztáni rész megőrizte a Badahsán nevet, az Orosz Birodalomhoz került terület - annak érdekében, hogy megkülönböztethető legyen az afgán oldaltól - megkapta a Hegyi- előtagot. Ennek egyébként nem sok logikai alapja van, mivel Hegyi –Badahsán nem hegyvidékesebb az afganisztáni Badahsánnál. A határt egyébként Kína egészen 2002-ig vitatta, amikor is a már független Tádzsikisztánnal sikerült a határvitákat lezárni. A terület 1925-ben kapott autonómiát, azóta ismerik ezen a néven.

A kínai határt ma ez a kerítés jelöli.

   1929-ben került a frissen létrejött Tádzsik SZSZK-hoz. Ezután hosszú évekre a szovjet hétköznapok megpróbáltatásain kívül viszonylagos nyugalom volt. A terület legközelebb az 1979-ben kitört Afganisztáni háború idején értékelődött föl, bár a szovjet csapatoknak nem erre vezettek fő utánpótlás-vonalai.

A Szovjet idők egyik emléke Khorogban: Második világháborús emlékmű.

A kommunizmus évei nem múltak el nyomtalanul, ezen a határőrséghez tartozó kapun a vörös csillagot is újrafestették (a kép Khorogban készült)

    Tádzsikisztán 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. 1992-ben polgárháború tört ki az országban, ennek legelején Hegyi-Badahsán is kikiáltotta függetlenségét.  A nehezen megközelíthető, hegyvidéki terület az ellenállás egyik legerősebb bástyájává vált, emiatt komoly összecsapások is zajlottak ezen a vidéken. A helyzetet súlyosbította a különböző klánok, törzsek, bűnözői csoportok egymás elleni akciói. A háború 1997-ben ért véget, azóta viszonylagos béke honol. 2012-ben rövid időre kiújult a feszültség, amikor is egy helyi hadúr csapatai és kormányerők csaptak össze a tartományi fővárosban Khorogban, 100-200 halálos áldozatot követelve.

Tádzsik propaganda-szöveg a főút mentén. Ilyen táblák sokasága látható az utak mentén, miközben az szinte sehol nincs kiírva, hogy a nagyobb városok hány kilométerre vannak még.

    Egy ekkora területű, és ilyen kis népességű tartományban inkább a természeti látnivalók érdekesek. A Pamír a világ egyik legmagasabb hegységrendszere, több hat-hétezres hegycsúccsal. Itt található egyébként az egykori Szovjetunió legmagasabb hegycsúcsa a 7432m magas Kommunizmus-csúcs (tádzsik oldalról Iszmail-Szomoni csúcs a neve, de a kirgizek még tudtommal nem változtatták meg a nevét), és szintén itt található az egykori Szovjetunió legmagasabban fekvő városa, a 3600m-en található Murghab.

A Pamír hegyei, háttérben a felhőbe burkolózó Lenin-csúcs (7134m).

   Sok hegymászó keresi fel a vidéket, ami ideális a hegymászásra, túrázásra. Rengeteg kisebb-nagyobb tó és gleccser található a Pamírban. Köztük a legnagyobb a Fedcsenkó-gleccser ami a maga 77km-es hosszával a világ legnagyobb nem sarkvidéki gleccsere. Ezen kívül további kisebb gleccserek is találhatóak a Pamírban.

Havas hegycsúcsok.

   A hegyeken és a gleccsereken kívül tavak sokasága ejti ámulatba az utazót. Ezek közül az egyik leghíresebb a Karakul-tó, mely a Murghabi járásban található, nem messze a kirgiz határtól. A tó közel 4000m magasan található, egy meteor-becsapódás kráterében, maximum szélessége 52km, legnagyobb mélysége 230m. Partján a szintén Karakul nevet viselő település található.

A Karakul-tó

A Karakul tó gyönyörű, kék vize.

   Badahsán nyugati határát a Pándzs-folyó jelöli ki, ez később az Amu-Darján keresztül az Aral-tó maradványaiba ömlik (már amikor eljut odáig). A folyó vadregényes völgye jelenti a legtöbb Badahsáni otthonát. A Pándzsba Khorognál ömlő Gunt-folyó völgyében is sokan élnek, ebben a völgyben fut egyébként a Khorog-Murghab főút. A tartomány tehát hegyek, völgyek, fennsíkok, tavak, folyók és gleccserek otthona, ebből lehet választani a túrázóknak.

A Pándzs-folyó az afgán-tádzsik határon

Badahsán nagy része igen magasan fekszik (sokan a „Világ Teteje” névvel is szokták illetni a Pamírt). Erre figyeljünk oda, a csökkent oxigéntartalom mellett nem tudunk ám olyan „fickósan” mozogni, mint Magyarországon megszokhattuk. Ha kirándulni szeretnénk, nem árt egy egy-két napos akklimatizációt beiktatni az első 3000m-nél magasabban fekvő településen. Érdemes odafigyelni az éghajlatra is. Magashegységi régió lévén sokkal hidegebb van, mint ami ezen a szélességen normális lenne (Murghab nagyjából Athénnal fekszik egy szélességen).

A hegyekben a hó nyáron is megmarad, és bizony sokszor az út is elég közel húzódik a hóhatárhoz.

   Ugyanakkor a ritkásabb levegő miatt nagyobb hőmérsékleti különbségek tudnak kialakulni a napsütéses, és az árnyékos részek között. Ez azt jelenti, hogy mondjuk ahol süt a nap nyáron, ott simán lehet 30-35fok, addig akár az utca másik oldalán árnyékban, lehet, hogy csak 15 fokot mérhetünk. Télen viszont nem ritka a -30-40 fok sem. A hó magasságtól függően már szeptember végén lehullik, és nem is olvad el csak május fele. Bár a tartomány elvileg egész évben járható utakkal is rendelkezik a külvilág felé, de érdemes biztosra menni és nyáron jönni. Nyáron is elkel azonban legalább egy pulcsi, esetleg egy kis kabát is.

Kristálytiszta vízfolyás a hegyekben.

   A tartományból a külvilág felé kevés út vezet. Az egyik az M41-es út (A Pamíri főút), ami két ponton lépi át Badahsán határát. Az út észak-kelet felől, Kirgizisztánból (Os) érkezik, majd a tartomány legfőbb útjaként funkcionál, a legtöbb járási székhelyet érinti. Karakul, Murghab, Khorog, Rushan, Qalaikhumb mind ezen az úton találhatóak.

A tádzsik-kirgiz határ, az M41-es út Os felől itt lép be Badahsánba.

 Ezen kívül a Kulma-hágón át vezet egy út Kínába, de ez inkább csak nyáron járható, ráadásul csak tádzsikoknak és kínaiaknak áll nyitva a határ (bár vannak ezzel ellentétes infók is). Afganisztán felé a Pándzs-folyón több helyen is vezet át híd, ezek többsége azonban csak a két ország polgárainak vannak nyitva. A híd Ishkasimnál biztos nyitva áll minden ország állampolgárának.

Híd a Pándzs-folyón az afganisztáni Sar-e-Deh és a tádzsikisztáni Ruzvat között.

  A tartományban egy reptér működik, a fővárosban Khorogban. Innen naponta egy járat van Dushanbéba, de ez az időjárás függvényében közlekedik, ha nem megfelelőek a viszonyok, akkor a gép nem száll fel. A járat állítólag elég félelmetes, sokat elmond a helyzetről, hogy a szovjet időkben, mikor még az Aeroflot repülte a vonalat ez volt az egyetlen járat az egész Szovjetunióban, ahol a pilóták veszélyességi pótlékot kaptak. Aki nem akar repülni az bérelt dzsippel juthat el a tartományba Dushanbéből, vagy Oshból.

A khorogi repülőtér épülete.

Nézzük meg, mit kínálnak a tartomány fontosabb települései!

  Karakul: Az első valódi település a kirgiz határ felől érkezve. 4000m magasan fekszik az azonos nevű tó partján. Lakossága 3500 fő. A településen található egy szálláshely és egy katonai ellenőrzőpont. 2014-ben itt rendezték a „Világ teteje regatta” nevű vitorlás versenyt, mely a világ legmagasabban rendezett vitorlásversenye. A településen egyébként nincs túl nagy élet, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a helyiek miből élnek ezen a kietlen, világ végi faluban. Hogy ez mennyire a világ vége, azt jól mutatja, hogy a tartományi főváros, a kb. 30.000-es Khorog (ami még mindig nem egy metropolisz) 450km-re van innen. A főváros, Dushanbe pedig kb. 1000km, amit folyamatos vezetés mellett 1,5 nap alatt lehet nagyjából megtenni. 

Karakul, háttérben az azonos nevű tó, és a Pamír havas hegycsúcsai.

  Murghab: Járási székhely, ez az első komolyabb kisváros, hatezren lakják. A városban ágazik ki az M41-es főútból a Kulma-hágón át Kínába vezető út. A település fontos megálló a Pamíri-főúton utazóknak. 1903-ban alapítottak az oroszok „Pamirszkij Poszt” néven itt egy katonai erődöt. Ez volt az oroszok legtávolabbi katonai erődje Közép-Ázsiában (a tádzsik hadseregnek ma is van itt bázisa).

Kínai kamion halad Murghabban a Kulma-hágó felé

Lakott település később, a szovjet időkben lett belőle a Pamíri főút építésekor, amin itt egy pihenőhelyet alakítottak ki, e köré nőtt a település. Badahsán kirgíz etnikumú lakosságának nagy része a Murghabi járásba koncentrálódik, a lakosság több mint fele Murghabban is kirgiz, sok ember fején láthatjuk a tipikus kirgiz viseletet az Ak-kalpagot. 

Murghab látképe.

Murghabban már minden megtalálható, amire az embernek szüksége van. Van egy kis vegyesbolt, szálloda, bazár (piac), benzinkút és egy bank is. A városban egy második világháborús emlékmű és egy mecset is található, illetve a város határától néhány kilométerre állnak egy régi erőd romjai. Murghabban már érdemes lehet egy egy-két órás városnézést beiktatni.

Második világháborús emlékmű, kialudt örök-lánggal...

A murghabi mecset.

Murghab 3600m-en fekszik, ezért akik mondjuk Osból érkeznek ide, számítsanak rá, hogy a városnézés során hamarabb el fog fáradni, mint azt megszokta. Ez azért nem baj, mert, mint már írtam, a város nem túl nagy. Murghabban mindenképpen érdemes éjszaka kicsit kimenni a szabad ég alá, és megnézni a csillagos égboltot, ami csodálatos látványt nyújt. A legközelebbi fényszennyező forrás több száz kilométerre található innen, így olyan látványban lehet részünk, amit Magyarországon sehol nem tapasztalhatunk! Én augusztusban jártam Murghabban, ekkor a hulló-csillagok fénycsóvái emelték a látványt.

A murghabi bazár, innen indulnak reggel az autók Os, illetve Khorog felé.

  Khorog: Hegyi-Badahsán fővárosa a Pándzs és a Gunt folyók találkozásánál fekszik, hosszúkásan befelé elnyúlva a Gunt völgyében. Közel harmincezer lakosával valódi nagyvárosnak tűnik a tartomány többi településéhez képest. Itt már komolyabb piac, éttermek, boltok, bankok, iskolák, egyetemek (Khorogi Állami Egyetem, Közép-Ázsiai Egyetem), kórházak, a világ egyik legmagasabban fekvő botanikus kertje, repülőtér és persze a tartományi adminisztráció hivatalai találhatóak.

Iskola Khorogban

Még helyi marusrutka-járatok (iránytaxi/busz járatok) is közlekednek a városban. Khorog 2200m-en fekszik így ideális első állomás a Pamírba akklimatizálódni vágyóknak.  A város fontos közlekedési csomópont is a régióban, hiszen a Pándzs folyó völgyét itt elhagyja az M41-es főút, de a völgyben egy mellékút tovább halad Ishkasim felé, továbbá Afganisztánba is van határátkelő a város közelében.

Khorog annyira nagy város, hogy még panelháza is van! :)

Khorog egész sok látnivalót kínál az utazóknak. A városban a botanikus kert mellet egy múzeum is található. A város egyik fő nevezetessége az Ismeretlen Katona emlékműve, melyet a második világháborúban elesettek tiszteletére emeltek. A szobor pikantériáját az a tény adja, hogy azon egy szovjet katona kezével Afganisztán felé mutat, aminek határa a szobortól 700m-re van, és aminek első hegyei a szobor hátterében látszanak is. Az 1979-89 közötti afganisztáni szovjet megszállás tükrében a szobor igen érdekes.

A khorogi második világháborús emlékmű. A jobboldali hegyek már Afganisztánban vannak. A szobor tájolásánál az eredeti szándék az lehetett, hogy nyugat (vagyis a háború színtere) felé mutasson, ám a szobor 1979 után már egészen  mást jelentett. Az örök-láng itt sem ég már. 

A Gunt folyó fölött 7 híd ível át, ezek nagy része gyalogos híd, mindössze kettő közúti van. A gyalogos hidak egyikét is érdemes kipróbálni, garantálom, hogy életre szóló élményben lesz része annak, aki átmegy. Azok, akik esetleg Afganisztánba szeretnének tovább utazni, de még nem intézték el a vízumot, a khorogi afgán konzulátuson intézhetik ügyeiket. A városban bőségesen állnak rendelkezésre szálláshelyek is az utazók számára.

A Gunt-folyó felett átívelő hidak egyike. Egy ilyen hídon átkelni életre szóló élmény...

  Ishkosim: Önmagában jelentéktelen település Khorogtól 40km-re délre. Jelentőségét az adja, hogy itt át lehet kelni Afganisztánba, egy Ishkasim nevű kisvárosba, ahol hetente egyszer, szombatonként híres piac működik (egyes hírek szerint ha csak a piacra megyünk, akkor afgán vízum nélkül is át lehet menni, és még Tádzsikisztánból sem pecsételnek ki).  Ishkasimból indul Badahsán (az afganisztáni) egyetlen télen is járható útja Afganisztán belseje felé, ezért nagyon sokan itt kelnek át a két ország között. Ishkosimból indulnak a Wakhan-völgybe vezető túrák, a legtöbben itt alszanak meg egyet.

  Qalaikhumb: Darvoz-járás székhelye, ez a 2000 lakosú kisváros, mely 1200m magasan fekszik. A város fontos megálló a Khorog-Dushanbe úton. Azok, akik két napra elnyújtva teszik meg az utat legtöbbször itt álnak meg. Khorog 235km-re, míg Dushanbe 365km-re van innen. Általában azok is megállnak itt ebédelni/vacsorázni, akik a két város közötti utat egyetlen nap alatt kívánják megtenni. Ennek megfelelően több kisebb vendégház és étterem is működik itt. A város a Pándzs egyik mellékfolyójának szűk völgyében fekszik, gyönyörű környezetben. 

Tádzsik zászlókkal díszített híd Qalaikhumb-ban

Zoroasztriánus szimbólum egy vendéglőn. 

   Néhány gyakorlati tudnivaló a végére. Tádzsikisztánba vízum kell, aminek ára 80 euró. Ezen felül Hegyi-Badahsánba még egy külön engedély is kell 20 euróért, így összesen 100 euróért juthatunk be Badahsánba. A vízumot és az engedélyt egyszerre igényelhetjük a nagykövetségben, melyből a legközelebbi Bécsben található. A vízum elintézése egyszerű, nem kötekednek, sőt a követség dolgozói kifejezetten segítőkészek és barátságosak voltak. Aki akar, még Tádzsikisztán turistatérképét is megkaphatja. Az engedély megléte nagyon fontos, mert ezt a tartományban található katonai ellenőrző-pontokon mindig ellenőrzik.

Ez egy katonai-ellenőrzőpont Murghab határában. Ezeknél a kis házaknál ellenőrzik a vízumokat és az engedélyeket. Badahsánon kívül, Tádzsikisztán többi részén nincsenek ilyenek.

   Tádzsikisztán pénzneme a tádzsik szomoni, egy szomoni ott jártunkkor kb. 50Ft-ot ért. Dollárt és eurót a nagyobb városokban hétköznapokon lehet váltani a bankokban, viszont hétvégén nem biztos, hogy hozzá tudunk jutni a helyi pénzhez. Szerencsére a legtöbb helyen (leginkább a szálláshelyeken, és a kocsikért) dollárral is fizethetünk. Dollárból jobban szeretik az új dollárt, lehet, hogy a magyar pénzváltós hülyének fog nézni, de érdemes ragaszkodni az újabb címletekhez. Ez ugyanis arrafelé nagy kincs, a régi dollárt sok helyen egyáltalán nem fogadják el, esetleg sokkal rosszabb árfolyamon váltják, mint az újat (a régi alatt 2006-2007 előttit kell érteni). Nekem ez azért is különösen furcsa, mert a legtöbb helyi lakos fizetése egy hónapban nem éri el a 100 dollárt, így logikus, hogy ha valamiért 100 dollárt lennék hajlandó fizetni, ők igen jól járnának vele, és örülnének neki. Ehhez képest, a régi dollár bankjegyekre olyan fejet vágnak, mintha egy Monopolis játékpénzt nyújtottam volna át. Persze ha az évszám megfelelő, azzal még nincs nyert ügyünk, épp csak az első akadályon jutottunk át. Ez után jön a bankjegy tüzetes átvizsgálása, itt a legkisebb szakadás is végzetes lehet, és a bankjegy elutasítását vonja maga után. Ezek után azért kezdi kapizsgálni az ember, hogy miért is olyan alacsony a tádzsik GDP…

A Pamíri-főút (M41) Khorog és Dushanbe között.

Összességében azt tudnám mondani, hogy bár nehézkes, és viszontagságos út vezet a Pamírba, és ezen belül főleg Hegyi-Badahsánba, a megpróbáltatásokat mindenképpen megéri vállalni, mert biztos, hogy egy életre szóló élményben lesz részünk!