Dusanbe, Tádzsikisztán fővárosa, 800 ezer lakossal igazi nyüzsgő nagyváros.  A városi tömegközlekedésben egy érdekes kettőség figyelhető meg. Egyrészt Ázsia egyik legszegényebb országa Tádzsikisztán, az egy főre jutó GDP alapján még Afrikában is csak a középmezőnybe férne be, pedig ott azért elég sok a szegény ország. Ez oda vezet, hogy nemhogy a tömegközlekedés fejlesztésére, de még fenntartására is alig van pénz. Ugyanakkor a Szovjetunió részeként egészen 1990-ig, relatív sok fejlesztési forrás állt rendelkezésre a városban, igaz, ennek több mint 20 éve, de ez még mai napig érezteti hatását.

Trolibusz az Iszmail Szomoni sugárúton, mellette egy kis marsrutka halad éppen.

Trolibusz-hálózat

Mivel a várost még 1926-ban is csak pár ezren lakták, elég későn lett igény a tömegközlekedés fejlesztésére. Az első trolibuszvonal kiépítéséről csak 1955 elején hozott döntést az akkor Sztálinabádnak nevezett város tanácsa. Az első vonal 1955 május elsejére el is készült az akkori Lenin sugárúton. Ez a vonal ma is változatlan formában, 1-es számmal közlekedik, csak az utat nevezték át alatta Rudaki-sugárútnak. A trolibusz-hálózat folyamatosan bővült a Szovjetunió felbomlásáig. Az üzem igazi fénykorát azonban közvetlenül a Szovjetunió szétesése utáni 1-2 év hozta el. Ekkor súlyos olajhiány alakult ki az országban, ez ahhoz vezetet, hogy az addig működő buszhálózat gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni, így a városban csak egy közlekedési eszköz maradt, a troli. Ekkor gyakorlatilag minden létező járművet (oktató kocsik, mérő járművek, karbantartó, vontató és szállító trolik, már selejtezett, de még el nem bontott trolibuszok) üzembe helyeztek, akármilyen állapotban is volt az adott kocsi. Pontos adatok nincsenek, de ekkor kb 250-300 trolibusz közlekedett a város útjain.

Dusanbe trolibusz-hálózata a legnagyobb kiterjedtség idején.A térkép 2005-ben készült, de nem az akkori, hanem a 90-es évek eleji állapotokat mutatja, amikor a hálózat a legkiterjedtebb volt. A piros szakasz az 1955-ben elsőnek átadott szakaszt mutatja. (forrás: www.transphoto.ru)

Az országot sújtó polgárháború végével azonban az olajszállítások helyreálltak, és a pénz hiányában elöregedett járműpark életben tartására már nem volt akkora égető szükség, így a hálózat gyors zsugorodásnak indult, és néhány év alatt 2000-re az állomány 45-50 kocsira csökkent, és persze több vonalat is bezártak, a maximális kiépítettség idejének 14 vonalából 6 maradt. Ekkor azonban elhatározták, hogy megmentik a hálózatot, és valahonnan működő-képes trolibuszokat szereznek. Erre több megoldást is kitaláltak, az egyik az volt, hogy Ikarus 260-as és 280-as buszokat építettek át trolibusszá, összesen 6 kocsit, ezek azonban csak 2-3 évig voltak forgalomban. A régi Ziu-9-es kocsik felújítását is elhatározták, néhány kocsit el is küldtek Alma-Atába, ám pénz hiányában végül nem csak hogy a felújításra nem került sor, de még a kocsik visszaszállítására sem sikerült forrást biztosítani. 2004-ben végül sikerült megállapodni a Trolzával (A Ziu utódjával) 100 darab új troli szállításáról. A szerződés értelmében a nálunk ismert Ziu-9- es kocsik legújabb változatából érkezett 100 kocsi.

 Ziu-9-es kocsi az egyes vonalon

A szállításra 2005-2006 folyamán került sor, és 2006-ra újra 8 vonal üzemelt, azóta nagyobb változás nem történt, a hálózat ma is nagyjából ekkora. A trolik bár, mint látjuk 7-8 évesek voltak ott jártamkor, és ma is alig 10 évesek, nincsenek éppen jó állapotban. Valószínűleg karbantartásra nem nagyon futja, így a kocsik elégé leromlott állapotban vannak. Ennek ellenére trolibusz ma is számottevő részt vállal Dusanbe tömegközlekedéséből (nem jelentéktelenedet el úgy, mint pl a korábban már ismertetett Jereván trolibusz-hálózata), a város minden nagyobb részét feltárja, és a járatok viszonylag sűrűn közlekednek. A trolibuszok megállói szépen ki vannak építve, de menetrend, vonalhálózat-térkép nincs kirakva, az utas-tájékoztatás gyakorlatilag ismeretlen dolog.

Trolibuszok állnak az Iszmail Szomoni sugárút egyik megállójában.

A trolibusz-hálózat legérdekesebb része azonban maga a működése. Miközben a járműparkot úgy-ahogy sikerült elfogadható állapotúra javítani, addig a felsővezeték-rendszer leromlását nem nagyon tudták már megakadályozni. A felsővezeték-hálózat ma olyan rossz állapotban van, hogy a trolik 20-30km/óránál gyorsabban szinte sehol sem tudnak közlekedni.

Sötétített ablakos troli halad a Rudaki-sugárúton.

A keresztezések legtöbbjében pedig az áramszedők mindig kiugranának, ennek elkerülésére egy igen érdekes eljárást dolgoztak ki.  A problémás szakaszok (ezek lehetnek hosszabb egyenes szakaszok, vagy váltókkal, és keresztező vezetékekkel teli csomópontok) előtt a troli megáll, és az addig a jegyek értékesítésével foglalkozó kalauz leszáll. A kalauz a troli mögé megy, és az áramszedőre kötött köteleket megfogja, a troli elindul, és egy futva még tartható tempóra gyorsít, ekkor a kalauz lerántja az áramszedőt, ő maga pedig felugrik a troli hátán lévő létrára, a troli pedig így, lendületből gurulva halad át a veszélyes szakaszon.

Szalad a kalauz a lehúzott áramszedős trolibusz után. Ha nem hinnéd, hogy ez a trolibusz épp megy, lesz videó is...

Természetesen ez alatt a trolibusznak nem szabad megállnia, így egyrészt veszettül dudál a sofőr, másrészt lehetőleg az összes létező KRESZ  szabályt megszegi, csakhogy biztonságban végig tudjon gurulni a veszélyes szakaszon. A veszélyes szakasz végén a trolibusz megáll, a kalauz lemászik a hátáról, visszateszi az áramszedőket, és visszaszáll a trolira. Emiatt a dusanbei hálózaton a kalauzok kivétel nélkül fiatal férfiak, pedig a poszt-szovjet országokban a legtöbb villamoson, és trolin szolgálatot teljesítő kalauz inkább nő szokott lenni. A jármű vezetői sokszor nem vetik meg a hangos perzsa muzsikát, így főleg este, akár igazi parti-hangulatba is kerülhetünk :). A dusanbei trolibusz talán a világ egyik legérdekesebb még működő trolibusz-üzeme, ha a városban jár valaki, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni!

Trolibuszon kapaszkodó kalauz (a képet Némethy András készítette)

Buszközlekedés

A városi trolibuszhálózatot egy kiterjedt buszhálózat egészíti ki. Az autóbuszközlekedés nem túl jelentős, inkább csak kiegészítő szerep van. A buszok ritkán közlekednek, a vonalak, amennyire meg tudtam figyelni sokszor hosszan párhuzamosan haladnak a troli vonalakkal. A buszok sokszor, ha lehet még a trolinál is lassabban közlekednek, aminek okát igazából nem tudom. A buszok néha szinte kocogó tempóban araszolnak a szélső sávban. Ennek oka nem lehet a rossz úthálózat, a legtöbb dusanbei út ugyanis aránylag rendben van. A járművek kora sem indokolja az araszolást, a leggyakoribb model a 8-10-12 éves Liaz 5256-os, ezek bár nem csúcskategóriás buszok, nagyjából az Ikarus 400-as sorozat színvonalát tudják. Az állományban elméletileg más buszok, többek közt Ikarus 280-asok is vannak, de ezeket én forgalomban nem láttam. A busz közlekedés tehát elég értelmetlen, tekintve, hogy lassú, és ritkán jár, ennek ellenére azért nem teljesen kihasználatlanok a járatok.

Egy helyi busz utastere.

Marsrutkák

A busz- és trolibuszhálózatot, a poszt-szovjet térségben nem túl meglepő módon egy marsrutka (magyar nevén iránytaxi) hálózat egészíti ki. Ezek szokásosan fix útvonalon, de fix megállók, és menetrend nélkül közlekednek. A marsrutkák, bár fontos részei Dusanbe helyi közlekedésének mégse lepik el olyan mértékben az utakat, mint más, poszt-szovjet nagyvárosokban (pl.: Kisinyov, Jereván), összességében alig látni több marsrutkát, mint buszt, vagy trolibuszt.

Marsrutka az Iszmail Szomoni sugárút egyik körforgalmában.

A marsrutkák útvonalai ráadásul elég jól szabályozottak, így inkább kiegészítik a trolikat és a buszokat, nem pedig versenyeznek velük. A Rudaki-sugárúton például én nem is emlékszem marsrutkára.  De akkor mivel utaznak az emberek?

Autóbuszok

A cím nem elírás, a következő kategória tényleg az autóbusz, ez az „üzem” biztosítja talán a legnagyobb kapacitást.Az autóbusz ez esetben nem egyenlő a sima busszal,  az autóbusz az iránytaxi még egyszerűbb változata. Ezek ugyanis olyan autók, melyek egy rendes busz vonalán közlekednek (innen az autó-busz szóösszetétel). Ezek már közelebb álnak a taxihoz, mint a buszhoz, hiszen egyszerű személyautókról van szó. A busz jellegét a dolognak az adja, hogy ezek fix útvonalon közlekednek, és a díjszabás is fix. Ha beszállunk egy ilyen autóbuszba, akkor az adott járat útvonalán bármeddig elvitethetjük magunkat, nincsenek kijelölt megállók, de csak olyan helyet mondhatunk, ami az adott járat útvonalán található. Az autóbuszokat a szélvédő mögé tett szám jelzi, ez a szám mutatja, hogy melyik járat útvonalán közlekedik az adott autó.

A 8-as autó-busz a Rudaki-sugárúton

Az autó-buszok a sima buszoknál nagyjából 2-3-szor drágábbak, de jóval sűrűbben közlekednek, gyorsabbak, és kényelmesebbek, a sima taxinál pedig természetesen olcsóbbak. A tömegközlekedés ezen furcsa ágát alapvetően a tőkehiány hívhatta életre. Általában a szegényebb országokban az állam mellett a magánszektor is kiveszi részét a tömegközlekedés biztosításából, hiszen a legtöbbször az állam nem képes minden feladatot ellátni. A városokban így alakulnak ki a kiterjedt marsrutka-hálózatok, ahol a magánvállalkozók kisbuszai egymást érik a fontosabb utakon. Tádzsikisztán azonban annyira szegény ország, hogy a magánszektor nem elég tőkeerős ahhoz, hogy a kellő számú kisbuszt kigazdálkodja, így a tömegközlekedési szolgáltatásba az olcsóbban beszerezhető, és fenntartható személyautók is bekapcsolódtak.

Dusanbe tömegközlekedése tele van kuriózumokkal, így, ha valaki a városba látogat, mindenképpen érdemes pár órát rászánni, és megismerni ezt a világot. Egészen biztosan, egy életre szóló élményben lesz részünk!

Utasok egy trolibuszon.