Oroszország, majd később a Szovjetunió a vasút országa volt, létezésének alapja a vasút volt. Maga Oroszország a cári időkben, a vasút előtt alig terjedt túl a mai Oroszország európai részén. A cár névleg persze már ekkor is a Balti-tengertől a Bering-szorosig uralta Eurázsia északi részét, ám tényleges hatalma alig ért el az Urálon túlra. A szibériai prém-vadászok, a közép-ázsiai kereskedők, az ukrajnai kozákok lényegében azt csináltak, amit akartak. Mindezen a vasút megjelenése változtatott: Ez a közlekedési eszköz, melynek segítségével nagy távolságra lehetett nagy mennyiségű katonát gyorsan eljuttatni, segített a cár hatalmát eljuttatni a birodalom minden sarkába, és később ugyanezt a funkciót látta el a Szovjetunióban is. A hatalmas országban nem volt annyi pénz, hogy minden infrastruktúrát rendben tartsanak, így a régebb óta meglévő, és ezért kiterjedtebb vasúthálózat további fejlesztése mellett döntöttek, már csak azért is, mert a nehézipar érdekeit is ez szolgálta jobban. Persze a közút-hálózat fejlesztésére is fordítottak de a prioritás a vasút volt. Az ország vasúthálózata a felbomlás előtt 147000 kilométer hosszú volt, melyből 53900 kilométer volt villamosítva. A teherforgalom a Szovjetunióban a 80-as évekre nagyobb volt, mint a világ összes többi országában együtt véve, az utasforgalom pedig 1990-re elérte a 410 milliárd utaskilométert (összehasonlításul, ugyanekkor, 1990-ben Magyarországon a vasút 11 milliárd utaskilométert teljesített, jelenleg pedig évente 7-8 milliárd körül ingadozik ez a szám). Nézzük hát, mit hagyott hátra ez a nagy birodalom az utódainak a vasút terén! Tekintve, hogy a téma elég nagy, ezért csak a személyszállító vonatokról készült képeket tettem a válogatásba, egyéb, vasúttal kapcsolatos képek (állomásokról, tehervonatokról stb.) most nem lesznek. Azért választottam a személykocsikat, mert ezeknél lehet a legjobban illusztrálni azt, amiről ez az egész sorozat szól: Vagyis hogy az egykori Szovjetunió területén ezek a kocsik szinte mindenhol ugyanabból az állományból valók, így nagyon hasonlóak, de az eltelt időben azért igyekeztek minden országban valami egyedi jelleget adni nekik. Arról, hogy hogyan is működik a vonatközlekedés az egykori Szovjetunió országaiban, egy korábbi írásomban részletesen is beszámolok, ezt ide kattintva olvashatjátok el.
Kivételesen nem saját képpel kezdek: Dr. Wilfired Wunderlich 1988-as képen egy Moszkva-Peking vonat látható Bogotol vasútállomásán. A szerelvényt szovjet kocsikkal adták ki, melyek itt a szovjet vasút hagyományos sötétzöld színét viselik. Ezt a képet azért tettem be, hogy jobban látszódjon, hogy mi változott azóta és mi nem.
(a kép forrása: http://www.trains-worldexpresses.com/500/515.htm)
Szokás szerint haladjunk észak-nyugatról dél-keletre. Észtország vasútja ma sokkal kisebb teljesítménnyel dolgozik mint a szovjet időkben. A kis országban szinte csak elővárosi és helyi vonatok közlekednek, ezek nagyrészét a nálunk is ismert modern Stadler Flirt motorvonatokkal szolgálják ki. A képen ezekből áll kettő Tallinn főpályaudvarán, a Baltijaam-on. A távolsági forgalmat egyetlen egy Tallinn-Szentpétervár-Moszkva járat jelenti, ezt azonban már nem az észt Go Rail, hanem az orosz vasút (RZSD) üzemelteti.
Lettország büszke borostyántermelő tradícióira, így a távolsági vonatok is borostyán-színűre festve közlekednek. Az országban élő nagyszámú orosz miatt Moszkva, Szentpétervár és Minszk is megközelíthető vonattal Rigából. A képen a Riga-Szentpétervár vonat egyik kocsija látható.
Lettország után irány Litvánia: A Vilnius-Klaipéda vonat piros-szürke szerelvénye vár indulásra Vilnius főpályaudvarán. A legdélibb balti ország fővárosának maradt meg a legkomolyabb kapcsolata az egykori Szovjetunió többi területével. Moszkva mellett többek között Cseljabinszk, Minszk, Szentpétervár és Szocsi is elérhetők. Persze nem a Litván Vasút példás szorgalmáról van szó: Ők csak egy Vilnius-Moszkva járatot üzemeltetnek, a többi vonat az Orosz Vasút Kalinyingrád felől közlekedő járata.
A Moszkva-Vilnius vonat nem sokkal a vilniusi érkezés után. A kép 2008-ban készült, ekkor még régi kocsikkal közlekedett ez a járat.
A Belarusz Vasút modern kék kocsija a Riga-Minszk járat részeként. A járat Daugavpilsig (Daugavpilsről itt olvashattok bővebben: Daugavpils, a legszovjetesebb baltikumi város )együtt közlekedik a Riga-Szentpétervár járattal, ennek lett kocsija látható a kép bal szélén.
Ukrajna örökölte Oroszország után a legkomolyabb vasúti infrastruktúrát a Szovjetuniótól A kék-sárga ukrán kocsik az ország minden szegletét összekötötték a fontosabb nagyvárosokkal. A képen egy Kijev-Ungvár vonat felújított kocsikból álló szerelvénye látható Ungváron.
Ukrajna egy alapvetően síkvidéki ország, de azért akadnak komoly hegyek is. A képen az Odessza-Ungvár vonat kanyarog a Kárpátokban. Látszik, hogy a festés nem sikerült egységesre.
A fentebb említett Odessza-Ungvár járat egyik felújított kocsija. A képen a járat iránytáblája is látható, melyen a két végállomás felett a vonat neve ("Hadzsibej" - Ez az egykor Odessza helyén álló Oszmán erőd neve volt). A tábla bal szélén az Odessza Vasút (Az Ukrán Vasút egyik területi egysége) logója látható.
Ukrajna nem tartozik a gazdagabb szovjet utódállamok közé, így nagyrészt még az előző rendszerben beszerzett vonatok közlekednek. A kép bal szélén azonban a kevés új beszerzés egyike, egy Hyundai-Rotem motorvonat, mellyel nagy sebességű nappali IC-ket üzemeltetnek (a nagy sebesség itt legfeljebb 160km/órát jelent ). A jobb szélen pedig egy Ungvár-Kijev szerelvény áll. Érdekes, hogy a kék alapon szürke csík csak a Lvivi Vasút kocsijaira jellemző, azokra sem mind, az ilyen kocsik nagy része ungvári illetőségű vonatokba sorozva közlekedik.
Ukrajnában nem spórolnak, ha vonatról van szó: A 15-16 kocsis szerelvény teljesen átlagos, de nem ritka a 20-22 kocsi sem egy vonatban. A képen a kijevi főpályaudvaron áll egy vonat, aminek csak az egyik fele látszik (!), a másik fele a képen mögöttünk van, és legalább ugyanilyen hosszú. Ha jobban megnézitek a 6 ukrajnai kép egyikén sem látszik egyetlen vonatnak sem a vége, egyedül a legelső, ungvári képen lehet sejteni a vonat elejét :)
Következő képem Odesszában készült, a jobb oldalon egy ukrán, a bal oldalon egy orosz szerelvény áll.
Ukrajnából nézzünk át a szomszédos Moldovába! Itt a helyi vasút-társaság a CFM érdekes módon két féle festést használ: A Románia felé közlekedő Prietenia kék kocsikat kap, míg az Ukrajnán át Oroszországba közlekedő vonatok a hagyományos sötétzöld színben pompáznak. A fenti kocsi tehát épp Bukarestből érkezett meg Kisinyovba.
Szintén Kisinyov, ám ez már a szentpétervári vonat, szép zöld kocsikkal. A bal oldali kocsi új gyártású, ez onnan látszik, hogy oldala nem bordázott. A másik két kocsi még az előző rendszerből maradt meg.
Oroszországban egész sokáig tartotta magát a hagyományos zöld szín. Ez nem is csoda, hiszen óriási kocsiparkkal rendelkezik az orosz vasút (RZSD). Végül a kétezres évek elején alkották meg a fent is látható szürke-piros-sötétszürke színtervet, akkor, amikor 2004-ben az orosz Vasútügyi Minisztériumból vállalattá alakult az orosz vasút. Pirossal az Orosz Vasút (RZSD) logója (mely egyben a kezdőbetűk stilizált megjelenése is) szerepel minden kocsi elején. Szerintem ez a dizájn igen modernre, és ízlésesre sikerült. Bár 10 év eltelt, és rengeteg kocsit átfestettek, illetve rengeteg újat már ezzel a színezéssel vettek, még mindig sok zöld kocsi fut az orosz vágányokon, főleg a kisebb komfortfokozatú, vagy a kevésbé forgalmas vonatokba sorozva. A fenti képen egy Moszkva-Szentpétervár vonat látható, melynek kocsijait a kép készültének évében gyártották.
Az Orosz Vasút zászlóshajója egyértelműen a "Rosszija", a Moszkvát Vlagyivosztokkal összekötő járat. Az oroszoknál egyébként is bevett szokás, hogy a kiemelkedően fontos vonatoknak saját festésű kocsipark dukál. Mi sem természetesebb, minthogy az ország leghosszabb, legfontosabb vonatja, melynek a neve is "Oroszország" az orosz nemzeti zászló színeiben pompázzon.
Azonban nem csak a Rosszijának van saját, egyedi festésű kocsiparkja. Rengeteg olyan járat van Oroszországban, aminek saját, egyedi festésű kocsiparkja van. A képen az egykori (ma már nem közlekedő) Odesszát Moszkvával összekötő "Ivan Parisztij" (híres orosz vasutas) nevét viselő vonat kék-fehér kocsijai. A kép az ukrajnai Rozdilnában készült.
A Kaukázusban, Grúzia vasútja a fehér-piros színek mellett döntött, utalva az ország zászlajára. A képen egy Tbiliszi-Borzsomi elővárosi vonat érkezik Goriba.
Grúziában elég sok kocsi maradt meg az eredeti sötétzöld színezésben. A képen egy ilyen vonat látható Zugdidi állomásán, mely hamarosan Tbiliszibe indul. Ez a kép akár a 80-as években is készülhetett volna. Talán meglepő, de a képen látható kocsikban működő légkondi volt!
A fenti képen látott Zugdidi-Tbiliszi vonat egy évvel később Mtszkheta állomásán. A vonat első két kocsiját már lecserélték felújított kocsikra, melyek az új piros-fehér színben pompáznak. A többi kocsi maradt zöld.
Az Örmény Vasút (Haravkovkasjan Jerkatughi [Dél-Kaukázusi Vasút]) rózsaszín-kék kocsijai. Örményország volt az egyik ország, ahol a Szovjetunió felbomlását nagyon megszenvedte a vasút. Az Azerbajdzsánnal kitört háború miatt a vonatközlekedést abba az irányba teljesen megszüntették, szintén emiatt megszűnt a közlekedés a török határon át. Grúzia fele ugyan megmaradt a forgalom, de az abháziai konfliktus miatt Grúzián túlra nem jutnak el az örmény vonatok, így olyan járatok szűntek meg, mint a Jereván-Moszkva, vagy a Jereván-Kijev.
A Jereván-Batumi vonat az egyetlen megmaradt távolsági vonata Örményországnak. Nyáron közlekedik naponta a grúz tengerpart híres üdülőhelyére. A téli időszakban nem közlekedik, helyette minden második nap van egy vonat Jereván és Tbiliszi között.
Mint fentebb is írtam, Örményország vonatközlekedése óriásit csökkent a Szovjetunió felbomlásával. Emiatt természetesen a korábbinál jóval kevesebb vasúti kocsira van szükség. A használaton kívüli kocsik egy része Jerevántól nem messze rohad egy gazzal benőtt állomáson. Látható, hogy a kocsik eredeti zöld színe az évtizedek alatt jelentősen megfakult. Ez a képen nem látszik, de egy-két kocsin még a Szovjetunió címere is rajta volt, mutatva, hogy milyen régen is közlekedtek utoljára ezek a kocsik.
A kazah vasút (Kazah Temir Zsolu) kocsijait kékeszöldre festették a függetlenné válás után. A képen a Szentpétervár-Asztana vonat szerelvénye látható Jekatyerinburgban. Ezen a vonaton tettem meg életem leghosszabb vonatútját, melyről itt olvashattok részletesebben: Budapest-Alma Ata vonattal .
Kazahsztán olaj- és földgázvagyonából futotta a vasút fejlesztésére is: A képen a "Baiterek" nevű Asztana - Alma Ata vonat modern kocsikból álló szerelvénye látható Szari-Shaganban. A vonat messze túllógott a peronon.
A vonatok viszonylatjelzése vagy a kocsi közepén kívül (lásd a fenti képen az Ungvár-Odessza járat esetében), vagy a pravodnyik fülkéjénél az ablak mögött található. Ezen a képen az utóbbi módszert láthatjuk, az alsó szám a kocsi száma.
Nem változtatott érdemeben a színezésen a kirgiz vasút sem. A képen a Biskek-Jekatyerinburg járat szerelvénye vár indulásra a kirgiz fővárosban, Biskekben.
A vonat viszonylatjelzése a kocsi közepén kívül található. A kocsiszám felett pedig a kirgiz állam címere látható. Jellemző az egykori Szovjetunió országaira, hogy a vasút annyira nem különül el az államtól, hogy sokszor saját logója sincs, gyakorlatilag az állam címere szerepel a vonatokon logó gyanánt. A világ többi részén megszokott vállalati formában működő vasút társaságok (legyen szó állami, vagy magántulajdonú társaságról) errefelé ismeretlenek voltak a rendszerváltásig, a vasút minisztériumi formában működött (Igen, magyarul volt egy vasútügyi minisztérium). A rendszerváltás után ez sok helyen megváltozott, de nem mindenhol.
Az előző képen bemutatott országcímeres megoldást láthatjuk ezen az üzbég vonaton is, mely egyébként Taskentből Volgográdba közlekedik. Az eddigiektől eltérően itt nem díszítették túl a viszonylatjelzést :).
Az üzbég vonatok, akárcsak grúz társaik, az ország zászlójától örökölték színezésüket: kék-fehér-zöld sávok váltják egymást. Ez a kép az asztanai pályaudvaron készült, és a Jekatyerinburg-Taskent járat látható rajta.
Szaratov-Taskent vonat Szamarkandban. Az üzbég vasút kocsiállománya közepesnek mondható: Leszámítva a nagy sebességű vonatszerelvényeket, nincsenek igazán modern kocsik (mint pl.: Oroszországban, Kazahsztánban vagy Belaruszban), de nincsenek is igazán öreg, és szakadt vagonok sem (mint pl.: Grúziában vagy Ukrajnában).
Üzbegisztánban is közlekedik egy egyedi festésű vonat: A "SHARQ" Taskent és Buhara között közlekedik nappal. A kép Taskent főpályaudvarán készült.
Türkmenisztán hajtotta végre az egyik legkomolyabb váltást: A távolsági forgalomban az összes szovjet eredetű kocsit új, kínai, kocsikra cserélték. A képen egy ilyenekből kiállított szerelvény érkezik az Amudarya-Ashgabat vonat részeként Türkmenabatba. Türkmenisztán közlekedéséről itt írok részletesebben.
A helyi forgalomban azonban még Türkmenisztánban is a szovjet kocsik uralkodnak. Lévén, hogy nem szánnak nekik nagy jövőt, az átfestésükkel nem bajlódtak. A kép az előző vonat ablakából készült, és egy Türkmenabat-Farap viszonylatú helyi vonat látható rajta.
Ennyi jutott mára, Tádzsikisztánnak annyira szegényes a vasúti közlekedése, hogy azt rövid ott-tartózkodásom alatt nem tudtam érdemi képen megörökíteni, így az most kimarad. Májusban a második világháborús emlékműveket fogom bemutatni.
A sorozat korábbi részeit az adott rész címére kattintva tekinthetitek meg:
1. rész: Lenin szobrok
2. rész: Panelházak
3. rész: Autók
